„Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.” Lukács 2:37-38
Ezek az igeversek nagyon megfogtak. Anna teljesen lenyűgözött. Azt szeretném, ha ő lenne a mentorom, de mivel még nem találták fel az időgépet, meg kell elégednem azzal az üzenettel, amit az életén, és ezeken a verseken keresztül ad át nekünk. Annában és bennem nem sok közös van. Ő idősebb volt, ráadásul özvegy, akinek bőven akadt ideje arra, hogy a templomban böjtöljön és imádkozzon. Ezzel ellentétben én lassan középkorú leszek, még él a férjem, hat gyermekem van, és Ugandában élek. Nagyon kevés szabadidőm van, és szinte lehetetlen, hogy akár egyetlen percet is csendben töltsek.
Ezen a ponton megkísért a gondolat, hogy drága Annát elengedjem, és belenyugodjak, hogy az ő életének semmi köze az enyémhez. DE. Ő egy olyan nő volt, akit nem hagyott nyugodni a Megváltás Nagy Története. Ő többet akart. És ez volt az, ami az életéből áradt. Állandóan erről beszélt. És ez csodálatos. Ez ellenállhatatlan. Annyira szeretném, hogy ez rám is igaz legyen!
Mi lenne, ha fognám a helyzetét, az odaszántságát, valamint az elköteleződését a hálaadás és az örömhír megosztása mellett, és átültetném a mindennapi életembe? Hogy nézne az ki?
Mi lenne, ha az otthonomat templommá tenném, és éjjel-nappal böjtölnék és imádkoznék?
Megtehetem, hogy a hétköznapi pillanatokat, amelyeket a szennyessel töltök, vagy azzal, hogy megpróbálok egy kamasz fiút meggyőzni a fürdés szükségességéről, fogom, és dicsőítéssé alakítom? Tényleg menne? Formálhatom-e úgy a szavaimat, hogy az Isten iránti hálámról szóljanak, és mindenkinek az Ő kegyelmét hirdessék?
Vajon ez hogy nézne ki? Itt van pár ötlet, hogy miként is vágjunk bele:
- Nézz Jézusra! Sütkérezz az Ő megváltásának fényében! Csodáld az Ő dicsőségét! Nincs helyettesítés, nincs lista, amelynek a tételeit kipipálhatod. Az örömhír itt kezdődik, és itt ér véget.
- Csendesedj el! Kelj fel korábban, tartson az egész ház csendespihenőt délután, nézd kevesebbet a TV-t esténként, és kapcsold ki az internetet néhanapján.
- Fordulj el a bálványaidtól! Mosakodj meg, valld meg bűneidet, és kezdd előlről! Naponta, óránként, sőt, percenként azon kapom magam, hogy a bálványaimhoz futok. Ezek eltérítenek attól, hogy Istent csodáljam. Újra és újra vissza kell térnem az Úrhoz, bűnbánatot kell tartanom, és kérnem a Szent Szellemet, hogy segítsen elfordulni ezektől a dolgoktól. (Ilyen kísértés az internet, a külső, a büszkeség, a hírnév, csak hogy néhányat említsek.)
- Hangosítsd fel az üzenetet, amelyet hallanod kell! Hallgass dicsőítődalokat, olvasd a Bibliát, és tölts több időt azokkal, akik segítenek neked közelebb kerülni az Úrhoz!
- Változtasd életed minden hétköznapi pillanatát dicsőítéssé! Nem számít, hogy mit csinálsz; főzöl, takarítasz, zuhanyzol, vagy padlót súrolsz.
- Formáld át a szavaidat út, hogy a hálaadásról szóljanak, és mindenkinek az Ő kegyelmét hirdessék!
Ahogy a karácsony felé haladunk, használjuk ki az időt, és tegyük az otthonunkat templommá! Köszönjük Anna, hogy megmutatod nekünk az utat. A Jézushoz vezető utat. A karácsonyhoz vezető utat…
Mindent Jézusért,
Joy
