Cristin Tippin
Nemrégiben azon kaptam magamat, hogy Máté evangéliumának 26. fejezetét olvasom. Ha ismered azt a részt, akkor tudod, hogy mielőtt Jézus a keresztfára ment, egy kertben járt. És abban a kertben térdeire omlott és könyörgött Istennek, hogy vegye el tőle a szenvedés poharát. Könyörgött az Atyának, hogy más módon tegye meg, amit meg kell tennie. És nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor; Isten pedig nem válaszolt, ami végül is „nem”-et jelentett.
A férjemmel az elmúlt három és fél évben a meddőség időszakán mentünk keresztül. És ahogy el tudod képzelni, könyörögtem, könyörögtem és könyörögtem Istennek egy gyermekért. És hónapról hónapra „nem” volt a válasz.
Valamiért, ahogy olvastam ezt az igeszakaszt, ahol Jézus is „nemet” kapott Istentől (nem egyszer, hanem háromszor), arra gondoltam: „Ó, Jézus megérti.”
Ő tudja, milyen enyhülést kérni a szenvedéstől és elutasítást kapni végül.
Ez valahogy hatalmas reménységet ad nekem. Azért, mert sokszor nehezemre esik, hogy „állhatatossággal fussam meg az előttem lévő pályát” (Zsidók 12:1). Őszintén szólva nem szeretem a verseny ezen részét. De tudom, hogy Krisztus is elviselte a szenvedést, hiszem, hogy mindezt az „előtte álló örömért” tette; és ez reményt ad nekem, hogy én is képes vagyok elviselni ezt a mostani szenvedést, abban a hitben, hogy még ez is a javamra szolgál (Róma 8:28).
A különbség azonban az, hogy Jézus jóval nagyobb fájdalmat és szenvedést élt át, mint amit nekem valaha el kell majd viselnem. És ahogyan olvasom a Szentírást, tanulmányozom Krisztus életét, egyre jobban és jobban látom, hogy a Zsidók 4:15-16 versei mennyire igazak. Olyan Istent szolgálunk, aki minden tekintetben képes együtt érezni velünk. És ez különösen igaz a szenvedésünkben. Miért ne szegeznénk tekintetünket arra, sőt, ragaszkodnánk ahhoz, aki sokkal jobban megért bennünket, mint bármi vagy bárki más?
Elviseljük a szenvedést, mert tudjuk, hogy Krisztus előttünk járt, és Ő is elviselte.
És ez a reménységünk.
Ez a Jézus, Az, akitől nem vették el a szenvedés poharát. Az, aki keresztfára ment, magára véve az én és a te bűnödet, ami egykor elválasztott minket Istentől. Az, akit szó szerint keresztre szegeztek, akinek a kezeibe és lábaiba szögeket szúrtak. Az, akit eltemettek egy sírba.
Ez a Jézus feltámadt a sírból. Legyőzte a bűnt és a halált. Helyreállította megtört kapcsolatunkat Istennel, így a bűneink többé már nem választanak el az Úrtól. Ebben a Jézusban van megváltásunk, bűneink bocsánata.
Aztán felment a Mennybe.
De egy nap ez a Jézus visszatér. És tudod, hogy miért fontos ez számunkra ma? Miért kell erre a Jézusra szegeznünk tekintetünket? Azért, mert amikor ez a Jézus visszatér, összetört testünket megváltja. Szétzúzott kapcsolatainkat helyreállítja. Kudarcainkat, szívfájdalmunkat és szenvedéseinket eltörli. És nem lesznek többé könnyek. Egy nap visszatér. És ha Krisztusban vagy, akkor teljesen meggyógyulsz.
Ez, barátaim, ez a reménységünk a mai napra.
Szegezzük tehát tekintetünket Jézusra, hogy kitartással futhassuk (vagy akár kúszhassuk) meg pályánkat, amit Isten nekünk készített.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/fixed-on-jesus/
Fordította: Kiss Jázmin Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
