Mary Leslie Racine
Az utóbbi időben sok igehirdetést hallgattam és sokféle dolgot olvastam a bűnről és arról, hogy komolyan kell venni a vétkeinket. Látom, hogy erre jobban oda kell figyelnem az életemben. Hajlamos vagyok mentegetőzni a bűneim miatt, másokra hárítani a felelősséget, vagy azt gondolni, hogy a bűnöm nem is olyan nagy dolog. Nem kellemes beismerni, de ez az igazság. Hallottam ezeket a prédikációkat és sok különböző írást olvastam arról, hogy milyen fontos foglalkoznunk a bűneinkkel, mégis falakba ütköztem, amikor arra próbáltam rájönni, mit is tehetnék. Amikor a gyerekeim megállás nélkül veszekednek, az én türelmem pedig már elfogyott, hogyan küzdjek a türelmetlenség ellen? Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném, és emiatt dühös leszek, hogyan küzdjek meg a frusztrációval? Amikor a közösségi médiában meglátom valaki „tökéletes” házát, hogyan veszem fel a harcot a sóvárgással? A válasz itt van a 119. zsoltár 11. versében. El kell rejtenem Isten Igéjét a szívembe, hogy ne vétkezzek Ellene.
Mivel ismerem Isten Igéjét, és a szívembe rejtettem, vagy még jobb szóval: elraktároztam, mindez segít megakadályozni, hogy Ellene vétkezzek. Segít harcolni a kísértés ellen. Gondolj vissza Jézusra a Lukács 4:1-13-ban. A pusztában van, az ördög pedig megkísérti Őt. Mi Jézus válasza minden kísértésre? Azt mondja: „meg van írva”, majd a Szentírást idézi. Amikor kísértés fenyegette, Isten Igéjével vágott vissza. Jézus példát mutatott nekünk, hogyan küzdjünk a bűn ellen. Ha Jézus Isten igéjét használta, akkor bizonyára nekem is ahhoz kellene nyúlnom a kísértés idején.
Ha szívünkbe rejtjük Isten Igéjét, készek leszünk nemet mondani a bűnre és igent az istenfélelemre. Minél jobban megismerjük Igéjét és minél több időt töltünk annak memorizálásával, szívünkbe és elménkbe vésésével, annál inkább fogunk tudni a Szentírással harcolni a kísértések ellen.
Néhány évvel ezelőtt nagyon fájdalmasan megbántott valaki. Elég korán meghoztam a döntést, hogy megbocsátok neki. A baj ott kezdődött, hogy időnként felbukkant a fejemben a gondolat: „Nem hiszem el, hogy ezt történt velem, hogy tehették…” és elkezdtem dühössé és keserűvé válni. Úgy döntöttem, hogy memorizálom a Zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 15. versét: „Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet!” Amikor ismét eszembe jutott, hogy mi történt, elkezdtem küzdeni ellene ezzel az igeverssel. A körülmények nem változtak meg, de a szívem igen. Mind a mai napig tudatosan harcolnom kell ellene, ha ez az egy káros gondolat megfordul a fejemben, de elmondhatom, hogy nem táplálok keserűséget azzal az emberrel szemben. Eszerint a világ szerint minden okom meglenne a keserűségre, de az Ige azt mondja, hogy még a gyökerét se engedjem növekedni. Mivel Isten Igéjét a szívembe rejtettem, képes voltam arra, hogy a Lélek, és ne a testem szerint reagáljak a körülményekre.
Nem könnyű szívünkbe rejteni Isten Szavát. Időbe és erőfeszítésbe kerül, de megéri. Imádkozom azért, hogy a szívünkbe rejtsük Igéjét, és visszavághassunk a kísértés idején a Lélek Kardjával – és imádkozom azért, hogy győzedelmesek lehessünk bűn elleni harcunkban.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/armor-of-god/store-it-up/
Fordította: Kiss Jázmin Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judit
