Katie Shott
Minden idők egyik legnagyszerűbb régi filmje, amit nagyon szeretek, A muzsika hangja – láttad már? (Ha hozzám hasonló vagy, hányszor láttad?)
Az egyik gyönyörű rész azt mutatja be, ahogy a Von Trapp gyerekek egyenként keresnek éjszaka menedéket Marianál, a nevelőnőjüknél, amíg kint tombol a vihar. Félelmük minden egyes dörgéssel és villámlással fokozódik, ezért Maria egy remek ötlettel áll elő, hogy megnyugtassa őket, elterelje a figyelmüket a viharról és felvidítsa őket! Emlékezniük kell néhány kedvenc dolgukra, majd énekelniük kell róla.
Ez egy gyenge hasonlat, de a 18. zsoltárt olvasva a „viharban éneklés” elve és gyakorlata jutott eszembe. Még mielőtt elkezdenénk olvasni Dávid király dicsőítő zsoltárát, már azelőtt megismerjük a szövegkörnyezetet – akkor írta és énekelte, amikor az Úr megmentette őt minden ellensége, köztük Saul hatalmából. Ez egy nagyszerű zsoltár az ünneplésről és annak kinyilvánításáról, hogy kicsoda Isten, és mindarról, amit tett. Dávid elismeri, hogy ereje és győzelme egyedül Istentől származik, nemcsak ebben a konkrét esetben, hanem minden pillanatban – múltban, jelenben és jövőben.
Bár ez a zsoltár azért íródott, hogy Istent dicsérje az ellenségtől való szabadításért és a csatában aratott győzelemért, de ha Dávid egész életét nézzük, láthatjuk, hogy gyakran szembesült kihívásokkal és ellenállással.
Kezdve a pásztorfiúi korszakától, amikor Góliát ellen harcolt parittyával és öt kővel, a Saullal való küzdelemtől és gyilkossági kísérletein át a környező nemzetek által fenyegető háborúig, a lázadásig és a saját fia általi árulásig, valamint saját erkölcsi kudarcáig Betsabéval.
Dávidnak nem volt idegen a kívülről és belülről jövő harc.
Annál bátorítóbb számunkra, hogy Dávid tudott énekelni Istenről a jelenlegi körülményeitől és saját bűnei ellen való harcaitól függetlenül. Dávid biztos volt Isten hűségében és tudta, hogy Ő egy szövetséget megtartó Isten, ebben bízhatott, bármi is történt.
Tekintsük meg néhány csodálatos, erőteljes nevet és leírást, amit Dávid dicsőítő zsoltárában Istenre használt. Ma is ilyen a mi Istenünk!
Köszönöm, Uram! Te vagy
- az erőm forrása
- a Szabadítóm
- az erődöm
- az oltalmam
- a pajzsom
- menedékem
- aki meghallgatja kiáltásomat
- a megmentőm
- a Segítőm
- a lámpásom, aki megvilágítja a sötétséget
- a védelmezőm
Halleluja!
Dávid azért örvendezett, mert az ő igazolása és győzelme egyedül Istentől származott. A zsoltárban Dávid többször is pajzsaként említi Istent.
Ahogy Isten fegyverzetét tanulmányozzuk, melyet népének ad (Efézus 6. fejezet), azt olvassuk, hogy az egyik felszerelés, amit magunkra kell öltsünk, az a hit pajzsa. Segít, ha mentálisan egy kép is társul ehhez a gondolathoz. A római katonák pajzsa nem egy könnyű, kézben tartható tányér nagyságú fém darab volt. Egy nagy, négyszögletű, fából készült pajzs volt, ami egy ajtóra hasonlított.
Körülbelül 1,2 méter magas volt, és bőr borította, amit a harc előtt a katona benedvesített, hogy ellen tudjon állni a tüzes nyilaknak. Milyen képet mutat ez be nekünk az áthatolhatatlan védelemről, mikor a katonák válltól vállig áltak, a pajzsaik egy falat képezvén, egyesek pedig felemelve, hogy onnan is védelmet nyújtsanak.
Ha ez a kép él bennünk egy emberi felszerelésről, mennyivel inkább erősíti a szívünket, ha magára Istenre gondolunk és úgy ismerjük meg, mint pajzsunkat, menedékünket, erődünket és védelmezőnket.
Mikor Tőle várjuk a megváltást, Isten nekünk adja a hit ajándékát, hogy szilárdan állhassunk meg az evangéliumon, amely megvéd minket a Sátán hazugságaitól és támadásaitól. Nem számít mennyire tombol a harc vagy mennyire erősnek tűnhet a támadás, bízhatunk abban, hogy végső soron az ellenség nem tud győzedelmeskedni felettünk.
Szánj ma néhány percet arra, hogy elolvasd a Róma 8:31-39-et, hadd erősítsen és bátorítson ez, mivel nincs olyan veszély, kard, próba vagy üldözés, amely elszakíthatna minket Isten szeretetétől és a Jézusban levő győzelmünktől. Örvendhetünk ennek a rendíthetetlen igazságnak!
Ha időnként hozzám hasonlóan a te hited is meginog, ne feledd: Nem egyedül harcolunk.A Szent Szellem természetesen velünk van de emlékszel arra a képre, amelyen a katonák egymás mellett állnak, a pajzsaik pedig egy falat képeznek? Mennyire fontos ez nekünk, mennyire szükséges és mekkora áldás, hogy Isten családjában katona-testvéreink is vannak, akik velünk együtt állnak, bátorítanak minket, erősítink a hitünket, imádkoznak értünk, és Jézusra mutatnak, aki már győzelmet aratott.
Ezért, Dáviddal együtt, mi is énekelhetünk a csatában és biztosak lehetünk abban, hogy „Rám rohantak a veszedelem napján, az Örökkévaló mégis megmentett engem!” (Zsoltárok 18:18)
Ámen!
Melletted állok ma, kedves testvérem.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/armor-of-god/our-shield-shelter-and-song/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judith
Katie Shott szereti Jézust, az embereket és az életet. Észak-Írországban született és nőtt fel, jelenleg pedig Belfastban él fantasztikus férjével, Andrew-val. Mindketten a helyi gyülekezetben szolgálják Istent miközben a globális misszió is a szívükön van. Katie szíve legerősebben a világszerte üldözött testvérekért dobog, és folyamatosan példa előtte az ő hitük és bátorságuk, hiszen ők bármi áron követik Jézust. Katie szeret nevetni és jókat kávézni a barátaival: jól ismeri Írország összes kávézóját, így ha esetleg egyszer meglátogatnád az ő kis hazáját, a vendége vagy egy forró kávéra!
