Morta Andriu
Keresztény családban nőttem fel és kicsi koromtól ismertem a keresztény tanokat. Az egyik ilyen tanítás az Isten dicsőítésére való felhívás. Mindig is úgy gondoltam, ennek lényege az Isten iránti hála és annak kifejezése imában vagy dicsőítés közben. De mostanában sokkal mélyebben megtapasztaltam Isten dicsőségét, mint korábban valaha. Ez megmutatta, hogy az elmémmel is dicsérhetem Istent, vagy az imádat kiáradhat a szívemből.
Múlt nyáron nagyon fáradtnak, kimerültnek éreztem magam. A munka, család, gyerekek és egy költözés rengeteg energiámat elvette. Fizikailag és mentálisan is kimerültem. Nagy szükségem volt rá, hogy időt töltsek önmagammal és Istennel. A férjem bátorított, hogy menjek el egy csendes hétvégére és pihenjek. Ezért eltöltöttem egy hétvégét egy gyönyörű helyen a természetben, távol a várostól. Amíg ott voltam, minden nap elmentem sétálni a tópartra.
Az egyik ilyen séta során elkezdtem egy terven gondolkodni, hogyan találkozhatnék egy csoportnyi nővel és mutathatnám be nekik a Szeresd Nagyon Istent tanulmányokat. Tudtam, hogy beszélnem kellene magamról, az életemről, és arról, miért találkozom velük. Magamban elkezdtem mesélni az életem történetét. A nagyapám történetével kezdtem, aki az első hívő volt a családunkban, és elmondtam, Isten hogyan érintett és változtatott meg generációkat a családunkban az ő élete által.
Ahogy átgondoltam fejben az életem történetét, kicsit távolabbról szemlélve az egészet, megláttam, az Úr milyen gyönyörűen vezetett lépésről lépésre közelebb Magához. Láttam, hogyan függtek össze a körülmények és történések, hogyan vezetett egyik dolog a másikhoz. Megláttam, milyen sokszor emelt fel, hordozott, bátorított, áldott meg és jutalmazott meg az Úr. Milyen sok ígéret teljesedett be. Mennyiszer védett meg Isten szörnyű dolgoktól. Mennyire sokat kaptam.
Habár ezeket eddig is tudtam, akkor egyszerre láttam mindent és megdöbbentem. Isten mérhetetlen jósága sokkolt. Csodálatos szeretet. Végtelen kegyelem. Könnyek szöktek a szemembe és a szívemet magasztalás töltötte be. Nem találtam a szavakat, de a szívem dicsőítette Istent.
Ez a tapasztalat megtanított arra, milyen fontos, hogy Isten szemszögéből lássam az életemet, örökkévaló perspektívából. Milyen fontos kérni Őt, hogy mutassa meg, mit tett értem. Ezek után már nem csak az elmémben akartam tisztelni Istent, hanem meg akartam tapasztalni, hogy milyen, amikor a magasztalás túlcsordul a szívemben.
Mikor visszanézek és látom, Isten mit tett értem, hányszor alázta meg Magát értem, hogyan emelt fel a porból és tartotta meg minden ígéretét (Zsolt 113:6), biztos vagyok benne, hogy ezután is így fog tenni. Isten továbbra is mellettem lesz és megtartja az ígéreteit.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/an-eternal-perspective/
Fordította: Kovács-Horváth Judit
Kép: Vasadi Dubován Judith
