„Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan úgynevezett istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek. De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten megismert benneteket. Miért fordultatok ismét azokhoz a gyenge és haszontalan, világot uraló hatalmasságokhoz? Talán újra azok rabságában akartok élni?”
Galata 4:8-9
Amikor először ábrándoztam rólad, nem gondoltam a kísértésekre és a nehéz döntésekre, melyekkel majd szembe kell nézned.
Nem, drága gyermekem.
Tíz pici lábujjra és puha bababőrre gondoltam. Azon tűnődtem, vajon az én pisze orromat öröklöd, vagy – ami még jobb – apukád csinos külsejét. Alig vártam, hogy tudathassam a világgal, hogy végre megérkeztél, hogy Isten valahogyan, egy időre, egy csodálatos ajándékot (téged) ránk bízott.
Ahogy festettük a szobádat, és felállítottuk a gyermekágyat, nem olyan világra számítottam, amely egyre romlottabbá válik majd, ahogy nősz.
Elképzeltem, ahogy gyengéden ringatlak, újszülött tested fölött imádkozom és nagy álmokat álmodok számodra. Késő éjszakákat éltem át, melyek drága pillanatokként vésődtek emlékezetembe, ahogy újra meg újra a „Légy nyugodt lelkem”-et énekeltem bele a kora reggeli órákba…..várva, hogy végre mély és békés álomba szenderülj. Minden biztonságosabbnak érződött, amikor a karomban voltál.
Kisgyermek éveid alatt nem akartam arra gondolni, hogy egy nap esetleg valaki majd megpróbál téged eltéríteni attól a hittől, hogy Jézus az egyetlen út.
Lefoglalt, hogy olyan Istenről szóló történeteket adjak tovább, melyeket kislányként rendszeresen hallottam: gyönyörű történeteket kegyelemről és megváltásról, melyek könnyekig megindítottak – bármennyire is ismerősek voltak – minden alkalommal, amikor ölembe pottyantál és kinyitottuk a hőn szeretett gyermek Bibliádat. És, ahogy olvastam, Istennek suttogtam, hogy segítsen neked teljesen megismerni ezt az Igazságot és imádkoztam, hogy egy nap sajátodként zárd a szívedbe.
Ahogy elveszítetted fogaid, kinőtted azt az édes babaarcot és nagyobb függetlenségre tettél szert, már nem tagadhattam tovább, hogy ez a világ keményen fog harcolni a hitedért.
Úgyhogy, feltekertük a zenét, és táncoltunk a konyhában, dicsőítő dalokat énekeltünk torkunk szakadtából, mert van valami – Valaki – akiről érdemes énekelni. És Isten megláttatta veled, hogy ki is Ő, és amikor a kereszt szépsége miatt igazán közelről, személyes Megváltódként is megismerted őt, újra örömtáncot jártunk!
És nagy ünnepséget tartottunk, mert a kegyelem mindent megváltoztat.
Most, hogy elkezdtél fiúból férfivá válni, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az anyagi javak, a népszerűség és a büszkeség még nagyobb erővel fog érted kiáltani.
Isten ölelésében biztonságban vagy, de naponta választanod kell, hogy együtt jársz Jézussal, vagy visszatérsz a felszínességhez, amit ez a világ kínál számodra.
Vértezd fel magad, kedvesem!
Állj készen a harcra, légy óvatos mindenütt!
Vértezd fel magad, és naponta öltözd fel az Igazságot, hogy ne inogj meg könnyen!
Húzd ki magad az ellenfél előtt, meggyőződve arról, hogy Királyod előtted megy és harcolni fog érted, amikor a leggyengébb vagy.
Bátran haladj előre, tudván, hogy a munkád nem hiábavaló.
Soha ne felejtsd el, hogy Jézus már győzött, ezért harcold meg a hit nemes harcát és dönts úgy, hogy rendíthetetlenül futsz az Ő hangja felé, figyelmen kívül hagyva minden mást, ami a nevedet kiáltja.
Megváltott gyermekem! Áron vétettél meg, ezért élj SZABADON.
Mondtam már korábban, és nagy együttérzéssel, sorstársként tekintek szemedbe és tovább mondom egészen addig a napig:
Nincs visszaút. Nincs visszaút.
Az Ő lábainál,
Whitney
Beszéljük meg: Milyen világi dolog tereli el leginkább a figyelmed Krisztusról? Hogyan védekezel ellene?
Fordította: Gilicze Margit
Forrás: https://lovegodgreatly.com/no-turning-back-a-letter-to-my-children-part-2/
