Alig csuktam be az autó ajtaját, megállíthatatlanul zokogni kezdtem. Ha nekem ennyire nehezemre esett eljutnom a templomajtóig, vajon mit érezhet ez a gyászoló édesanya?
Kilenc éves volt a kisfia.
Mindössze kilenc éves, mint az én harmadik kisfiam. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a gyülekezeti babaszobában hétről hétre végigsugdolóztuk a vasárnapi istentiszteleteket, nehogy megzavarjuk az egykorú babáink álmát, együtt szoptattunk, ringattuk és látogattuk egymás babáit.
Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy így fogunk legközelebb találkozni.
A baleset. Az intenzív osztály. A kétségbeesett kiáltások az életéért. A kisfiú váratlan halála.
Mégis a gyász közepette békessége volt, nem e világ szerint való békessége.
És a világ számára is nyilvánvaló volt, hogy valami más ebben az édesanyában…
Megőrzöd
őket teljes békességben,
mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló! – Ézsaiás 26:3
Akkor is ott ültem mellette, amikor az orvos közölte vele a lehető legrosszabb hírt. Visszatért a rák, és olyan jövőt vázolt fel előtte, amit még hallgatni is nehéz volt. Hosszan végigbeszéltük a lehetőségeket, az ütemezést, és még milliónyi ismeretlen részletet, én pedig arra emlékszem, mennyire meg voltam döbbenve.
Megdöbbentett az a békesség, amely minden értelmet meghalad.
Az emberi felfogóképességet túlszárnyaló békesség megtöltötte az orvosi szobát, mert a barátnőmet is betöltötte. Mert az Úrral volt tele a szíve.
Az igazságra figyelt oda a megpróbáltatás helyett.
Hálát ad ahelyett, hogy helyt adna a félelemnek.
Isten erejében bízott, nem pedig a saját tervében.
Az Ő Nevét magasztalta saját maga helyett.
És a világnak feltűnt, hogy más benne valami…
„Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd. Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok. ” – János 14:17-18
Sem a családjában, sem az otthonában, a gyülekezetében, az utcán vagy a munkahelyén, sem pedig sehol máshol nem a körülményeitől függ, hanem egyedül Istentől. Az Ő hatalmas ereje által képes arra, hogy az élet megpróbáltatásaira szokatlan reménységgel és tartással reagáljon.
Nem mintha csak elszenvedné a történéseket, hanem mert békessége van. Nem mintha ő maga tökéletes lenne, hanem mert Isten, aki őt is formálja, tökéletes.
Tudja, hogy Isten mellette áll.
Tudja, hogy Ő soha nem hagyja el.
Tudja, hogy a nehézségekben Ő ad erőt.
Tudja, hogy mindent a maga idejében tesz gyönyörűvé.
Mivel eljött a Békesség Fejedelme, mi is békét hozók lehetünk ebben a tönkrement világban.
Béketeremtők.
Jóhírmondók.
Reményadók.
A világ pedig döbbenten figyelte, és kinyitotta előtte az ajtót, hogy a barátnőm Istenről beszélhessen nekik.
Az Ő lábánál,
Fordította: Greizer Zsófia
Forrás: https://lovegodgreatly.com/peace-not-of-this-world/
