Az új év nem úgy kezdődött, ahogy terveztem, vagy ahogy imádkoztam, hogy szeretném, ha úgy kezdődne. Sokat voltunk betegek, váratlanul fogorvosi kezelések jöttek, megbetegedtek a kis házi kedvenceink és a mikrobuszunk is kezdte felmondani a szolgálatot. Miközben frusztráltak a meredek számlák – nem ezekért imádkoztam természetesen – közben Isten gondoskodott rólunk. Meggyógyultunk és az autónk is jól működött – egy hétig. Azt végképp tönkrement és nem volt érdemes megjavíttatni. Ott kötöttünk ki, hogy vennünk kell új autót és kárba ment az a pénz, amit a régire költöttünk egy héttel azelőtt. Nem sokkal később egy áramszünet kisütötte a szárítógépünket és miközben itt ülök és gépelek, az egyik gyermekem a kanapén fekszik hasfájással.
Inkább szégyellem magam, hogy a dolgok láttán ilyen jelentéktelen ügyek miatt kell küzdenem. Birkóztam azzal, hogy Isten hogyan válaszol az imáimra és küzdöttem azzal, hogy lássam, Isten milyen nagylelkű, pedig az új autó ott áll a kocsibeállóban. Inkább azt éreztem, hogy Isten elvett, nem pedig adott. Tudatosult bennem, hogy valójában milyen kicsi az én hitem.
Miközben ezeket az igéken elmélkedtem, Isten valóban meggyőzött. Hányszor imádkoztam úgy, hogy közben nem hittem, hogy Isten a tettek mezejére lép, vagy gondoskodik? Hány imát mondtam el hit nélkül? Milyen gyakran morogtam, panaszkodtam és stresszeltem ahelyett, hogy imádkoztam volna? És te?
Tudtad, hogy Isten nagylelkűségét kérdőjelezzük meg, amikor mérgesek vagyunk a gondoskodása miatt vagy panaszkodunk azért, amink van, vagy amink nincs? Kétségbe vonjuk Isten szabadságát (nyitottságát) irányunkban amikor nem bízunk abban, hogy Ő gondoskodni fog rólunk vagy amikor úgy imádkozunk, hogy nem hisszük, hogy Isten foglalkozni fog a válasszal. Természetesnek vesszük Isten nagylelkűségét, amikor úgy érezzük, jogosan viselkedünk így, hiszen Isten tartozik nekünk dolgokkal. És hazugnak tartjuk Istent, amikor elhanyagoljuk az imádságot mindössze azért, mert nem hisszük, hogy bármi haszna lesz.
Ha rászánjuk az időt és megvizsgáljuk, kik vagyunk, annak a fényében, hogy kicsoda Isten, megláthatjuk azt a nagylelkűséget, amitől el kell, hogy álljon a lélegzetünk.
Ami a szabadításunkat illeti…
Jézus magára vette minden egyes bűnünket és megfizette érte a büntetést, amit nekünk kellett volna elszenvedni, majd meghitelezte számunkra az Ő igazságosságát, mintha az a miénk lenne. Ez az igazolásunk és ez óriási. Krisztus helyet biztosít számunkra Isten királyságában, jövőt, amit kifejezhetetlen öröm jellemez. Milyen szóval lehet leírni azt, ami jobb a fantasztikusnál?
Minél inkább megértjük a bűn természetét és Isten nagyságát, annál inkább csodálatosabbá válik a megmentés ajándéka. Jelenlegi gondjaink sokkal jelentéktelenebbé válnak, Isten nagylelkűsége pedig nyilvánvalóvá válik számunkra.
Ami a mindennapi éltünket illeti…
Ha megragadjuk a megmentésünk hatalmas ajándékát Jézusban, látni fogjuk, hogy MINDEN más kegyelem a kegyelemben. Az ige elmondja, hogy minden jó ajándék az életünkben Istentől jön. Minden, beleértbe az alvást, az ételt, a barátokat, minden tárgyi vagyon, szín, ízlelés, egészség, család, pihenés, a jó dolgok élvezete, és még annyi minden. Túl gyakran hallgatunk a világ hangjára, ami azt mondja nekünk, hogy mindent megérdemlünk, amivel rendelkezünk, sőt, még annál többet is. Emiatt elmulasztjuk észrevenni Isten nagylelkűségét az életünkben.
Ami az imádságunkat illeti…
A királyok, uralkodók, hírességek megközelíthetetlenek. A Hatalmas Isten viszont, az ég és a föld és minden élet fenntartója elérhető és megközelíthető. Az a tény, hogy jöhetünk az Egyetlenhez, aki teljes mértékben tudatában van gondolatainknak és szükségleteinknek, panaszkodásunknak és küzdelmeinknek – ez a tény azt mutatja, hogy nagylelkű Istenünk van. Az a valóság, hogy a bűneink többé nem tarthat távol minket az Ő jelenlétéről, szédítő örömmel kell eltöltsön minket.
Íme a jó hír: Isten SOHA nem tart vissza semmi jót tőled, ha az az Ő tökéletes akaratának megfelel. Ebbe beleértendő a házasság, a gyermek, az egészség, az anyagi javak vagy bármi más, amire csak gondolni tudsz.
Isten soha nem mond “nemet” csak azért, mert nincs kedve megválaszolni az imáidat. Nem lusta, nem silány, nem kegyetlen, nem rosszindulatú. Egyértelműen nem zsugori. Ha nemet mond, annak oka van. Ha nemet mond, az a te érdekedben van. Elhiszed ezt?
“Ha tehát még ti is — bár romlottak vagytok — tudtok jó ajándékot adni gyerekeiteknek, mennyivel inkább Mennyei Atyátok! Ő biztosan megad minden jót azoknak, akik elkérik tőle!” (Mt. 7:11)
Miközben Isten szereti megáldani gyermekeit ezen a földön, sokkal inkább foglalkozik azzal, hogy Krisztus képmására formáljon bennünket. Ez a föld elmúlik és minden, ami benne van, de a lelkünk örökké élni fog. Isten készít minket az új világra folyamatosan és minden megad nekünk, amire szükségünk van ahhoz, hogy készen legyünk.
Nézzünk Jézusra,
