“Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.” (Máté 18,23-27)
Erről a történetről én már nagyon sokszor tanítottam. Több igehirdetést is hallottam róla. Most mégis úgy olvastam újra, mintha sosem láttam volna még azelőtt. Életre kelt a többezer éves történet.
Hogyan gyűlhetett össze ekkora adósság? Nem egyik napról a másikra. Valószínűleg nem is egymaga halmozta fel ezt a szolga, nagy részét örökölhette a felmenőitől. Valamiből élnie kellett, így ő maga is tett hozzá jócskán. Az adósság pedig csak gyűlt és gyűlt.
Tízezer talentum. Kimondani is sok. Mennyi is ez valójában?
Egy talentum kb. 6 000 drahma. Tízezer talentum ezek szerint 60 000 000 drahma.
Egy napszámos a napja végén egy drahmát vitt haza.
Mennyi idő kellett, hogy összegyűljön ez a tízezer talentum?
Több mint 164 ezer év.
Ez az összeg kifizethetetlen. Ha a szolga mindenét pénzzé teszi, ha minden ismerősét felkeresi, ha jótékonysági akciót hirdetnek a javára a városban, akkor se lenne módja rá, hogy megadja az adósságát. Nincs mellette senki, aki segíthetne rajta.
Már az is elképesztő, hogy ez a példázatbeli király ennyi éven át türelmes volt. Bőven átlépte a jószívűség, a szánalom, az emberbaráti szeretet határát. És az adós pontosan tudta, hol van az ő helye: lent a földön, icipicire összehúzódva, esedezve, kegyelemért sírva.
Eddig nem tudott jól élni a türelem-adta lehetőségekkel, de ha még kapna egy kevés haladékot…
Ki ez az ember?
Én vagyok.
Jónak kellene lennem, de képtelen vagyok rá. Vannak rossz szokásaim, nehezebb periódusaim, van, hogy ingerült vagyok, figyelmetlen, testközpontú, leterít a kísértés, beleesek az ördög csapdájába, visz a vérem…
Amikor a lelkiismeretem megszólal, én is igyekszem kimosni magam a bűnből. Nagyon erősen bánom, amit tettem. Megfogadom, hogy ilyet soha többet nem teszek, legközelebb jobban figyelek. Bármit megteszek, hogy jóvátegyem a bűnöm. Megígérem, hogy sokat fogok járni gyülekezetbe, Bibliát olvasok, imádkozom, szolgálni fogok minden erőmmel, időmmel, tehetségemmel, anyagi javammal.
Mindent megfizetek, csak most az egyszer kegyelmezz meg!
Mindent megfizetek?
Azt mondják, bűnt elkövetni négyféleképpen lehet: szóval, tettel, gondolattal és mulasztással. Tegyük fel, hogy egy szuperszent vagyok, egy nap minden fajtából csak egyet követek el. Ez így naponta négy vétek. Egy év alatt 1460. Ha mindössze 70 évet élek, az ítélet napján akkor is több mint 100 000 bűn nyomja a vállamat, nem számítva az eredendő bűnt, ami az első emberpár óta a rovásunkon van, meg az atyáimtól örökölt bűnöket. Miközben végig szuperszent életet éltem.
Még csak megsaccolni sem merem, hogy ez a „napi négy” valójában mennyi lehet…
Amikor Ézsaiás meglátta, hogy a szent és tökéletes Isten trónusa előtt áll, ijedten mondta: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!” (Ézs 6,5)
Amikor Simon Péter felismerte, hogy aki mellette áll, természet fölötti hatalommal bír, térdre borult, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk. 5,8)
Amikor Pál apostol végiggondolta, hogy hogyan is áll a szénája Isten előtt, így kiáltott fel:
„Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,24)
Érted már, mit jelent az alázat?
Isten színe elé nem jöhetsz nagy mellénnyel. Nem mutogathatod a képességeidet, hiszen Tőle kaptad mindet. Nem villoghatsz az eredményeiddel, hiszen az akarást, az előrejutást, az áldást is egyedül Neki köszönheted.
Nézz magadra! Nincsen mit felmutatnod. Nincs mivel dicsekedned. Semmid nincs, amit a magad akaratából tettél, egyedül a bűneid, amit napról napra csak halmozni tudsz.
Nézz magadra, és csodálkozz: „hogy lehet, miért nem mondja ki: elég?” !
Nézz magadra, és tudni fogod, hol a helyed: Isten lábainál, icipicire összehúzódva, esedezve, kegyelemért sírva!
Azt is érted, hogy mi a kegyelem?
Az Úr színe elől nem mehetsz el jajgatva.
Ne siránkozz a már rendezett adósságleveled fölött! Isten irgalmas, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! (Mik 7,19)
Nézz Jézusra, és ujjongj: megváltott bűnös vagy, senki nem kárhoztathat.
Nézz Jézusra, vedd számba, mit végzett már el benned Isten Lelke az együtt töltött idő alatt, és várd izgatottan, hogy mire készülhet még ezután!
Nézz Jézusra, és légy végtelenül hálás a keresztjéért, a felfoghatatlan szerelméért, meg nem érdemelt bizalmáért!
Nézz Jézusra, és tudd, hol a helyed: Isten szívén, tekintetedet az Ő szemein tartva, kegyelmét ünnepelve!
Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát…
kettő volt mi
égetett
a szégyen
és a szeg
egyik enyém volt
másik a tied
mindkettőért adósod vagyok
egyik közelebb vitt hozzád
a másik el nem engedett
( Puszta Sándor)
Testvéretek az Úrban!
Timi
