Ebos Aifuobhokhan
Januárban lettem 32 éves és már jó pár csatát megvívtam. Olyan csatákat, amelyek súlyossága 10 évvel idősebb embereket is megrázna. Emiatt néha idős léleknek hívom magam. Voltak pillanatok, mikor azt mondtam Istennek, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyesmiken menjek keresztül. De ami segített megőrizni az ép eszem és továbbmenni olyankor, mikor csak el akartam merülni az önsajnálatban, az volt, hogy tudtam, egy nap felkelek és véget ér az egész. Kérdések helyett válaszaim lesznek.
Ez a remény nem abban gyökerezett, hogy én egyedül ki tudom menteni magam a viharból, amellyel épp szembenéztem. Nem, az volt a reményem alapja, hogy Isten gyermeke vagyok, Akié minden hatalom mennyen és földön. Jézus Krisztus leánya vagyok, Aki lejött a földre, emberként élt, nem győzte le a világ, hanem Ő győzte le a világot. Az Övé vagyok, és ez az egyedüli, örökkévaló tény segít szilárdan állnom az élet viharai közepette.
Ez a remény abban, hogy kicsoda Isten, mit tehet, mit tett a múltban és mit fog a jövőben, szilárd alap a lelkünknek. Ez az alap nem törik össze a nyomás alatt, hiszen nem ember alkotta, nem gyengül meg. Szilárd és biztos. Bízhatunk benne. A mi Istenünk erős bástya, amely sosem rendült meg és nem is fog soha, hiszen rendíthetetlen.
Jézus győzött értünk. Jézus, aki átélt megpróbáltatásokat, szenvedést és győzött, Ő a mi horgonyunk. Az élet viharaiban Istenbe kapaszkodunk és Ő nem hagy cserben. Ha minden nap olvassuk az Ő Igéjét, az megerősít és emlékeztet arra, hogy Kihez tartozunk. Reményünk abban áll, hogy Isten betartja az ígéreteit, ezért olvassuk Igéjét, minden nap beszélünk Vele imádságban és keressük a hozzánk hasonló hívők társaságát.
Van egy 7 hónapos kisfiam, és mikor megnézem a képeket és videókat, amelyek pár hetes korában készültek róla, mindig elámulok, mennyit nőtt azóta. Nő és erősödik, mert táplálom és ő elfogadja a táplálékot. Ha nem enne, attól még a fiam maradna, de akkor nem gyarapodna. Hasonlóan működik az Istennel való kapcsolatunk. Jézus előttünk járt és olyan reményt biztosított a számunkra, amely nem rendül meg. Emberi mivoltunk miatt azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni ezt a reményt az élet viharai közepette. Ha viszont minden nap olvassuk Isten Igéjét, az emlékeztet arra, Ki a mi horgonyunk és ez életben tartja a reményt.
Kívánom, hogy mindig legyen élő reménységed!
Békesség
Forrás: https://lovegodgreatly.com/anchored/
Fordította: Kovács-Horváth Judit
Kép: Vasadi Dubován Judith
