Egy olyan családban nőttem fel, ahol több népcsoport is képviseltette magát. Ezt nagyon furcsa leírni, ugyanis soha nem tekintettem így a családomra. Miután a szüleim elváltak édesanyám újraházasodott, és apukám, vagyis tulajdonképpen a mostohaapám félig cseroki indián, félig pedig mexikói volt. De teljes mértékben az apukám.
Sose láttam őt különbözőnek magamtól.
Persze ott voltak az állandó viccek, amelyek akkor kerültek elő, amikor a barátaink először láttak minket. Mindig nevettünk és azt mondtuk: „Nem látjátok, mennyire hasonlítunk? Ugyanolyan a mosolyunk!”
Azt hiszem nagyon fiatalon megtanultam, hogy ha szeretsz valakit, akkor nem érdekel a bőrszíne; csak az, hogy milyen a szíve.
Általános iskolás éveimet az Amerikai Légierő bázisain töltöttem, gyakorlatilag két különböző katonai támaszponton élve: az Indiana állambeli Grissomban, és a kaliforniai Travisben.
Egészen kicsi koromtól fogva olyan barátok vettek körül, akik sok különféle bőrszínnel és háttérrel rendelkeztek, és én ezt NAGYON SZERETTEM. Visszatekintve az életemre csodálatos dolog azt látni, hogy Isten már akkor a szívemre helyezte, hogy szeressem és vágyjam a különféle emberek társaságát a világ minden tájáról.
A családi hátterem miatt annak tudatában nőttem fel, hogy tulajdonképpen mind ugyanolyanok vagyunk, még akkor is, ha máshogyan nézünk ki.
Mindannyian vágyunk szeretetre.
Mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak.
Mindannyian vágyunk arra, hogy szerethessünk.
Mindannyian vágyunk arra, hogy ismerjenek és elfogadjanak bennünket.
Mindannyian küzdünk a félelemmel, a csalódással, és az összetört szívünkkel.
MINDANNYIAN küzdünk a bűnnel.
ÉS MINDANNYIUNKNAK SZÜKSÉGE VAN EGY MEGVÁLTÓRA.
A mai Igerészben Péter is tökéletesen tudja mindezt.
Habár ortodox zsidóként nevelték, az Apostolok cselekedetei 15. részében azt látjuk, hogy kiáll a pogány származású keresztényekért, amikor azt mondja, hogy mind a zsidók, mind pedig a pogányok hit által menekülnek meg, nem pedig a tetteik alapján. Ma a Galatákhoz írt levél 2. részében mégis azt látjuk, hogy Péter tetteit a félelem irányítja. Fél, hogy mit fog gondolni a többi zsidó, ha meglátják, hogy együtt vacsorázik a pogányokkal.
Amikor a döntéseinket az a félelem határozza meg, hogy mit gondolnak rólunk mások, akkor itt az ideje, hogy a figyelmünket visszafordítsuk Krisztusra!
Egyszemélyes közönségnek játszunk.
A rasszista sztereotípiák és igazságtalanság már jóval Péter ideje előtt megjelentek a világban, és valószínűleg még egy ideig nekünk is küzdenünk kell ellenük.
De keresztényként arra vagyunk elhívva, hogy mások legyünk!
Mi nem ítélhetjük meg mások értékét úgy, ahogy a világ.
Nekünk van egy Krisztusunk, és van evangéliumunk – és ez az, ami minket mássá tesz!
Keresztényként az a feladatunk, hogy a szomszédságainkban, a városainkban, az országainkban és a világon hidakat építsünk az elszigetelt csoportok között.
Az előítéletek lerombolásának első lépése az, hogy valóban megismerjük azokat, akikről előítéleteink vannak.
És akár tetszik, akár nem, biztosan tudom, hogy mindannyiunknak vannak előítéletei valamilyen embercsoporttal szemben. Mert az előítéletek nem mindig a bőrszínnel kapcsolatosak.
„Péter zsidó volt, de a Krisztusba vetett hite által keresztény lett. Mivel keresztény volt, az egyház részévé vált, és az egyházban nincsen semmilyen faji alapú megkülönböztetés (Galata 3:28). – Warren Wiersbe
Barátaim, csodálatos időben élünk ahhoz, hogy MEGÉLJÜK az evangéliumot az életünkben! Olyan emberek vesznek minket körül, akiknek szükségük van rá, hogy elfogadják, és gyengéden szeressék őket.
Ne kövessük el az a hibát, amit Péter, és ne vezessük félre a családtagjainkat és barátainkat! Mutassuk meg nekik, hogy hogyan dolgozik az életünkben az evangélium szépsége!
Íveljük át az országhatárokat, és nyújtsuk ki a kezünket olyanok felé, akik nem olyanok, mint mi!
Íveljük át az országhatárokat a barátságainkkal, mozduljunk ki a komfortzónánkból, és tekintsünk úgy magunkra, mint hídépítőkre!
„Udvariasan „azok” mellé az emberek mellé ülünk a templomban, de nem „eszünk együtt” velük; és Isten ments, hogy esetleg összebarátkozzunk. Nem barátkozunk velük, és nem osztjuk meg az életünket vagy az otthonunkat. A kapcsolatunk hivatalos marad, és csak a templomi összejöveteleken találkozunk velük. Ez azért van, mert nem az evangélium tanítása szerint élünk. Az evangélium nélkül a szívünk az alapján tákol össze magának önbizalmat, hogy a mi csoportunkat a többihez hasonlítja. Azonban az evangélium szerint mind tisztátalanok vagyunk Krisztus nélkül, és mindannyian tiszták vagyunk Őbenne.” – Tim Keller
Drága barátaim, remélem Isten hídépítőkként fog minket használni ebben a fájdalommal teli világban, amelynek annyira elkeseredetten szüksége van arra, hogy lássa az evangéliumot megélve!
Egyetlen napot se vesztegessünk el, és ne éljünk félelemben, ahogyan Péter tette… hiszen azért élünk, hogy „ebben a veszedelmes időben helytálljunk!”
Beszéljük meg!:
Milyen lépéseket tehetsz ma annak érdekében, hogy hídépítő legyél a saját közösségedben? Nem tudod? Akkor kérd Istent arra, hogy helyezzen valakit az életedbe, akin keresztül ezt gyakorolhatod!
Már belekezdtél a hídépítésbe? Ha igen, akkor ANNYIRA SZERETNÉNK hallani, hogy miket teszel annak érdekében, hogy az országhatárokon átívelve kinyújtsd a kezed azok felé, akik tőled különbözőnek tűnnek.
Szeressétek nagyon Istent!
Angela
Fordította: Szabó Anna
