“Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Ha például valaki a prófétálás ajándékát kapta, akkor a hite mértéke szerint használja ezt az ajándékot!
Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon! Aki a tanítás ajándékát, az tanítson!
Aki a biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!”(Róma 12:6-8)
„Jézus közösségben munkálkodik. Emiatt van, hogy nem találhatsz személyes névmásokat a gyülekezet első leírásaiban.”
– Max Lucado
- Isten az adományozója az ajándékainknak, és az ajándékainknak az a célja, hogy felépítsék a gyülekezetet.. nem pedig az egyéneket. Fel kell ismernünk, hogy minden ajándék és adottság Istentől jön. Nincs okunk rá, hogy „többnek gondoljuk magunkat annál, mint amennyire kellene.” Róma 12:3-ban Pál nem azt mondja, hogy rossz önértékelésünk kell, hogy legyen, hanem hogy az önazonosságunk ne abban legyen, hogy kik vagyunk, vagy mire vagyunk képesek, hanem egyedül Krisztusban.
„Isten különböző férfiakon/nőkön keresztül különböző módon munkálkodik, de ugyanaz az Isten, aki elvégzi a célját rajtuk keresztül” (1 Kor.12:6). Isten minden gombot használ, hogy legépelje az üzenetét. Logikus gondolkodókat. Érzelmes dicsőítőket. Dinamikus vezetőket. Tanulékony követőket. A látnokokat, akik vezetnek, a tanulmányozókat, akik elmélkednek, a nagylelkűeket, akik fizetik a számlákat. Cselekvésre kész igék. Szikla szilárd főnevek. Titokzatos kérdőjelek. Egyedül, csak jelentés nélküli szimbólumok vagyunk egy papíron. De együtt, ösztönzőleg hatunk. „Együtt mindannyian Krisztus teste vagytok, és mindegyikőtök különálló, és szükséges részei annak” (1 Kor. 12:27). – Max Lucado






