“Rajta hát! Amíg van lehetőségünk, addig tegyünk jót mindenkivel,
de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak!”
/Gal. 6:10/
Egyik történetet a másik után tudnám mesélni nektek, kezdve onnan, amikor még csak kislány voltam…
Egy szatyor, teli élelmiszerrel, becsempészve az autónk hátsó ülésére, Istentisztelet közben.
Egy felajánlás ingyen gyerekvigyázásra az esti tanítási órák idején.
Gyülekezeti tábori ösztöndíj felajánlás évről évre.
Kukás zsákok tömve már nem használt ruhákkal, mindig épp a megfelelő méretben, és mindig épp a megfelelő időben.
Egy névtelen boríték becsúsztatása a Biblia nyűtt lapjai közé, amikor épp nem nézett oda a tulajdonosa.
Épp időben érkező bátorítás, hallgató fül, megértő ölelés.
Ez volt a Krisztus teste működés közben, ahogyan alázattal végigéltük azokat a váratlan éveket, a kegyelemnek azon az oldalán, amikor mi kaptuk.
___________________
Ezen a héten írtam neki egy üzenetet, hogy megtudjam, alkalmas lenne-e most a hívásom. Gyorsan igennel válaszolt – amennyiben nem bánom a csivitelő kisgyerekek zaját a háttérből. Egyáltalán nem bánom, írtam vissza. Ha egy dolog is van, amit megértek, az az, hogy a telefonbeszélgetés egyezményes jel a kisgyerekek számára mindenhol, hogy elkezdjenek nyüzsögni. Meg sem fogom hallani őket, ígértem.
Ennyi évvel azok után, most mindenképp én vagyok a soros.
Több állam választ el minket egymástól, így nem tudok neki főzni, vagy elvinni valahova a gyerekeit egy délutánra. De meg tudom hallgatni, imádkozni tudok érte, és emlékeztetni őt az Igazságra, amit már milliószor hallott előtte. Hogy Isten még mindig ott ül a trónján, és Őt nem lepi meg semmi… igazság, ami megmarad, mindenféle kórházi teszt eredménye ellenére. Fel fogom hívni jövő héten is, mert a harcnak még nincs vége.
___________________
Egy másik nap – ez alkalommal egy kávézás során – arra volt szüksége, hogy valaki emlékeztesse, hogy a házassága megéri, hogy harcoljon érte. Hogy harcolnunk kell, – nem úgy, ahogy a világ teszi – hanem úgy, hogy azt választjuk, hogy áldozatkészen beleállunk a szent szövetségünkbe, mert ez egy Isten által tervezett egyezség, és mindennél jobban megéri harcolni érte. A beszélgetés alatt megegyezünk, hogy rendszeresen találkozunk majd, hogy ne felejtsünk el továbbra is harcolni.
A nappaliban – néha az enyémben, másszor az övében – leültünk a földre, egymás kezét szorosan fogva kiáltottunk Jézushoz a gyermekeinkért. Együtt vagyunk ebben, így ítélkezés helyett, kegyelmet ajánlottunk fel, bátorítást, és biztató szavakat, amelyek arról szólnak, hogy mindannyian gyengének érezzük magunkat időről időre, de nagy reménységünk van és erőt kapunk, ami túlmegy azon, ami számunkra látható.
Voltak éjszakai beszélgetéseink a főiskolai kollégiumi szobákban, pitesütő marathonjaink, a gyülekezeti evangélizációt segítve, kemoterápia előtti pedikűr, és megszámlálhatatlan sok ételszállítás, minden egyes újszülött megszületésénél. Felemeltük a kezünket magasra, egymás mellett, együtt ünnepelve, nagyszerű dicsőítések során. És leborultunk együtt – amikor már minden könnyünket kisírtuk – könyörögve Istenhez irgalomért, amiért váratlanul el kellett temetnünk fiatal férjét, azon a hideg decemberi napon.
Ez a Krisztus teste működés közben.
Vannak időszakok, amikor kapunk, máskor mi vagyunk azok, akik adhatunk.Egyénenként gyengék és tökéletlenek, de egységben, együtt sokkal erősebbek vagyunk.
Különböző a személyiségünk.
A háztartást másképpen végezzük – és még a divatról alkotott elképzelésünk is eltér.
Egyik lány gyengesége a másik erőssége.
De szeretjük Jézust, és gyakoroljuk, hogyan tartsuk szem előtt, azokat a dolgokat, amelyek igazán számítanak:
Nem ítéljük el egymást.
Nem versengünk.
Nem hasonlítjuk magunkat egymáshoz.
Csak az együttérzés van jelen, hogy jót tegyünk, amikor tudunk, és elég bátorság ahhoz, hogy levegyük a tekintetünket magunkról, és egyedül Jézusra szegezzük azt. Mindig újra és újra, segítve egymásnak.
Krisztus teste… Jézussal a középpontban, jobb, ha elhiszed, hogy erősebbek vagyunk együtt.
“Rajta hát! Amíg van lehetőségünk, addig tegyünk jót mindenkivel,
de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak!”
/Gal. 6:10/
Mert erősebbek vagyunk együtt, és mert ott a világ, aki minket figyel…
Az Ő lábainál,
*BESZÉLGESSÜNK:
Együttérzően és bátran élsz a Krisztus testében?
Ha igen, hogyan tett téged ez erősebbé?
Ha nem, mi az, ami visszatart?
Eredeti: http://www.lovegodgreatly.com/stronger-together/
Fordította: Gyaraki Annabell
