Melissa Fuller
„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.”– 2 Korinthus 4:8-10
Mindannyiunknak volt már ilyen időszakunk. Periódusok, amikor azt éreztük, minden irányból baj közeleg. Időszakok, amelyekben a veszteség és szívfájdalom összetört. Helyzetek, amelyek összezavartak. Kapcsolatok, melyekben elhagyottnak éreztük magunkat. Körülmények, amelyek lesújtottak, már-már tönkretéve mindent amit ismertünk és szerettünk.
Hova fordulunk amikor ezekkel a dolgokkal szembesülünk? Megtörténhet, hogy a körülöttünk levőket meg tudjuk győzni arról, hogy jól vagyunk, de magunkkal csak ideiglenesen tudjuk ugyanezt elhitetni. Hova fordulunk mikor teljesen magányosnak érezzük magunkat, reményünk elveszett és nincs semmi amit izgatottan várjunk?
Reményben élni olyan küzdelem, amely folytonos erőt és kitartást igényel. Az ördög, valamint saját kételyeink és félelmeink hatással lehetnek ránk, és megpróbálhatják elvenni reményünket. Ha nehézségeken megyünk is keresztül, azok közepette is élhetünk reményben. Pál emlékeztette a korinthusi gyülekezetet az igaz reménységre ami bennük volt: nehézségeket tapasztaltak, de nem annyira, hogy összetörjék őket; körülményeik zavaróak voltak, de nem vezettek kétségbeeséshez; ellenségeik üldözték, de Isten soha nem hagyta el őket; földre terítették őket, de nem semmisültek meg.
Miért nem voltak összetörve, kétségbeesve, elhagyatva vagy megsemmitsítve? Nem feledkeztek meg a reménységükről. Azzal, hogy Isten jellemére és Krisztus ígéretére emlékeztek, magukkal hordozták az Ő halálát minden nap. Folyamatosan az igazság fénye vezérelte őket. Ez tette lehetővé azt, hogy tanúik legyenek a körülöttük levőknek, akik nem ismerték Krisztust.
Remélni azt jelenti, hogy bizalommal várunk Istenre akkor is, amikor nem látjuk a jövőt. Amikor körülményeink arra késztetnének, hogy adjuk fel, a kitartás nem szűnik meg Isten jóságába vetni a reményt.
Előfordulnak olyan időszakok és helyzetek, amikor lehetetlennek tűnik bizalommal várni Istenre. Amikor veszteség, csalódás, fájdalom és szenvedés ér bennünket, ezeknek elviselése az utolsó dolog amire képesnek érezzük magunkat. Attól függetlenül, mit érzünk, a reménybe bátran kapaszkodhatunk. Nem érzelmeink szabják meg Isten jóságát. Érzelmeink nem akadályozzák Istent abban, hogy a mi érdekünkben munkálkodjon és helyrehozza helyzetünket. Kimerültségünk vagy fáradtságunk nem tartja vissza Istent attól, hogy megadja nekünk azt amire szükségünk van, vagy amire szívünk vágyik.
Nem törünk össze mikor szemeinket Jézusra szegezzük.
Nem esünk kétségbe, ha Jézusra szegezzük tekintetünket.
Jézus soha nem hagy el minket.
És nem fognak megsemmisíteni, mert Jézus már győzött.
Még a szenvedések közepette sem semmisítheti meg Isten célját semmi. Nincs elég nagy ellenállás, üldöztetés, nehézség vagy szenvedés, ami beleszólhatna Isten tervébe. Amíg Ő hűséges hozzánk, miközben kitartó reménnyel viseljük a szenvedést, mi is hűek maradhatunk Hozzá. Ha minden nehézség ellenére is Krisztusba vetjük hitünket, megemlékezve haláláról és mindarról, amit értünk tett, győzelmes életünk van. A szenvedés, amelyet ma kell elviseljünk, valójában könnyű és pillanatnyi a Vele való együttlét rendkívüli nagyságához képest.
Annak az elképesztő öröme, hogy ismerjük Krisztust, mindig felül fog kerekedni fájdalmainkon, szenvedéseinken, küzdelmeinken és szívfájdalmunkon.
Vessük reményünket ismét Belé, függetlenül attól, hogy éppen mit érzünk.
Várjunk Rá akkor is, amikor nem látjuk a jövőt; reménykedjünk a jóságában akkor is, ha körülményeink azt mondják, adjuk fel.
Forrás:
Fordította: Gál Tamara
Kép: Vasadi Dubován Judith
Melissa Fuller a Szeresd Nagyon Istent nevű nemzetközi női szolgálat tartalomért felelős vezetője. Ennek a szolgálatnak a célja, hogy a világ minden táján élő nőket ellássa Bibliatanulmányozó anyagokkal. Melissa nagyon szereti Isten Igéjét, és szíve vágya, hogy segítsen a nőknek szintén beleszeretni nemcsak a Szentírásba, hanem annak szerzőjébe, Istenbe is! Teológiai mesterszakos végzettségét a Dallasi Teológián szerezte, és három áhítatos Biblia szerkesztésében vett részt: az új angolfordítású (NET) Szeresd Nagyon Istent Biblia, a keresztyén standard (CSB) Igazságot Olvas női Biblia és a keresztyén standard (CSB) Bátorítás Áhítatos Biblia. Jelenleg a Georgia állambeli Atlantában él, szabadidejében sokat fut és túrázik, és szeretné az Egyesült Államok összes nemzeti parkját végiglátogatni.
