„Azután megfigyeltem, hogy milyen sokan szenvednek a hatalmasok elnyomásától és erőszakosságától. Láttam az elnyomottak könnyeit, s hogy nincs, aki vigasztalja és segítse őket. Láttam, hogy elnyomóik kezében van az erő és a hatalom, de a szegényeket senki sem pártolja. Ezért — azt gondolom — jobb dolguk van azoknak, akik már meghaltak, mint azoknak, akik elnyomás alatt élnek! De mindegyiküknél szerencsésebb, aki még meg sem született, és még nem tapasztalta meg azt a tengernyi gonoszságot, amelyet az egyik ember a másik ellen elkövet a nap alatt. Azután megfigyeltem azt az erőfeszítést, szorgalmas igyekezetet és sikeres munkát, amely versengésből fakad: mert mindenki különb akar lenni a másiknál. Bizony, ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés! A bolond ölbe tett kézzel tétlenkedik, még akkor is, ha emiatt majdnem éhen hal. Azt mondja: „Jobb lustálkodni és kevéssel beérni, mint keményen dolgozni, hiszen végül is minden hiábavalóság!” Prédikátor 4:1-6
Nincs semmi új a nap alatt. Azon túl, hogy Salamon kijelenti ezt az igazságot, példákat is említ erre nézve. Elsőkézből látjuk a mai Igeversek alapján a mi világunk és a Salamon világa közötti hasonlóságot.
Az igazságtalanság mindenhol jelen van
Ha az esti híreket hallgatjuk, a nemzeti hírportálokat olvassuk, vagy megnyitjuk az újságot, mindenhol látjuk a világunkban jelen levő elnyomást, az igazságtalanságot. Egy olyan világban élünk, amely tele van zsarnoksággal, korrupcióval, és igazságtalansággal… ettől egyre jobban vágyik a szívünk a menny felé.
Hozzánk hasonlóan Salamon is kétségbeejtőnek találta azt, amit maga körül látott. Ha körülnézett, minden sarkon igazságtalansággal találkozott. Látta, hogy az ártatlan emberek szenvedtek elnyomóik miatt, és nem volt senki, aki megvigasztalja őket, látva könnyeiket fájt a szíve miattuk. Válaszként arra a valóságra kijelentette, hogy jobb meg sem születni, mint megtapasztalni ezt a sok szörnyűséget. (Prédikátor 4:3)
De ha emlékezünk arra, amit az elmúlt héten tanultunk, felbátorodhatunk, mert tudjuk, hogy mindennek van egy rendelt ideje (Prédikátor 3:1). Nem kell Salamon véleményét osztanunk kijelentve azt, hogy jobb a halál vagy meg sem születni, mintsem ilyen sok elnyomást látni vagy tapasztalni, mert tudjuk, hogy eljön az igazságszolgáltatás ideje.
Az igazságos ítélet garantált. (ApCsel. 17:30-31)
Tehát, annak ellenére, hogy a jogrendszer kudarcot vall minket vagy másokat érintve, és azok akiknek hatalmukban áll segíteni nem teszik, nem kell elveszítenünk a reményt. Mert tudjuk, hogy az igazság nem a jogrendszeren alapszik, hanem a Legfelső Bírón: magán Jézus Krisztuson.
Bátorodjunk hát kedveseim, mert ahogy Isten látta a Salamon által leírt igazságtalanságot a Prédikátor 4:1-3 szakaszban, Isten látja a mi világunkban történő igazságtalanságot is.
Isten nem fordítja el arcát a világban jelenlevő szenvedés, fájdalom és igazságtalanság elől, ahogyan nem fordul el a te életedben jelen levőktől sem.
Isten látja, Ő tud róla.
Tehát ahelyett, hogy haragra gerjedj, bosszút állj vagy szomorkodj és kétségbe ess, bízz Istenben. Ő az Ő idejében minden dolgot helyre fog állítani (3:11 vers).
Két véglet: A munkamániás és a lusta
Salamon az őt körülvevő igazságtalanság után megfigyeli az embereket, akik az országában megélhetésükért dolgoznak. Ezúttal látja a két végletet: azok, akik munkamániásoknak számítanak és azok, akik lusták. Mindkét embercsoport tévesen állt hozzá a munkához.
A munkamániás arra törekszik, hogy többet keressen, többre jusson és többet nyerjen, mint a vetélytársa. A siker, a presztízs és a pénz ösztönzi arra, hogy a végletekig hajszolja magát, sok esetben sérülést okozva saját magának és szeretteinek. Ez Salamon szerint értelmetlen.
A lusta ennek pontos ellentétje, de a kár ugyanakkora mértékű lehet. Míg az egyik túl sokat és túl keményen dolgozik, a másik „ölbe tett kézzel teszi tönkre magát”. A lusta nem dolgozza agyon magát, nem hajtja semmi és emiatt szenved a családja is.
Mindkét véglet helytelen. Mindkét véglet magára összpontosít… nem Istenre.
„Jobb lustálkodni és kevéssel beérni, mint keményen dolgozni, hiszen végül is minden hiábavalóság!” (Prédikátor 4:6)
Meg lehet találni az egyensúlyt a kettő között, de csak úgy, ha a munka középpontjában Isten áll. Munkánk hajtóereje Isten iránti szeretetünk kell legyen.
Miközben dolgozunk, arra kell törekedjünk, hogy dicsőséget szerezzünk Neki… és nem magunknak. Míg egyesek értelmetlennek találják a munkájukat és kijelentik, hogy az idő amit belefektettek, az áldozatuk és az erőfeszítésük hiábavaló volt…, amikor Isten áll a munkánk középpontjában, és az Ő iránta érzett szeretetből végezzük el… a befektetésünk megtérül.
Amikor munkánkon keresztül Isten iránti szeretetünk mutatkozik meg, a munkánk motivációja megváltozik. Ahelyett, hogy szép dolgokat teszünk, ami nekünk szerez dicséretet és elismerést, olyan szép vagy hasznos dolgokat viszünk véghez, ami Istennek szerez dicsőséget. Sokkal inkább az Ő nevét emeljük fel, mint a sajátunkat. Ő a középpont, és öröm számunkra, amikor segíthetünk embereken, szolgálhatunk mások felé és a mi feltámadt Megmentőnk felé mutatunk kezünk munkája nyomán, időnkkel vagy tálentumainkkal.
Amikor Istenre összpontosítunk, a prioritásaink megváltoznak. Az evilági „dolgok” kevésbé fontosakká válnak, viszont az életünkben jelenlevő kapcsolatok sokkal fontosabbakká válnak. Törekszünk a tőlünk telhető legjobbra, és nem magunkért, hanem Isten nevéért.
De annak is tudatában vagyunk, hogy végsősoron Isten irányít mindent, tehát elvégezzük a mi részünket, ugyanakkor hagyjuk Istent, hogy Ő végezze el az Ő részét. Keményen dolgozunk, de nem úgy, hogy közben feláldozzuk családjainkat vagy kapcsolatainkat. Szükséges időt szakítanunk arra, hogy örüljünk az idő, a család és a barátok ajándékának, amelyekkel Isten oly bőségesen megáldott minket.
Istennek adunk dicsőséget, amikor időt szánunk arra, hogy élvezzük az életet és az ajándékokat amelyeket nekünk adott. Kedveseim, annak ellenére, amit Salamon mondott, igenis számít az életünk és ahogyan megéljük azt! Napjaid ajándékát fektesd be hasznosan! Figyelj Istenre, szeresd Őt, szolgáld Őt és tedd Őt minden erőfeszítésed központjává! Szeresd azokat akiket életedbe helyezett, és mindenben adj Neki dicsőséget. Bizakodj, Isten lát téged. Látja mindazt ami a világunkban történik, és emlékezz, közeledik az igazságszolgáltatás ideje. Bátorodj és bízz Benne! Amíg Ő visszajön, tanulj Salamon életéből és tedd Istent életed középpontjává…, ebben biztosan nem csalódhatsz.
Beszélgessünk: Mi az a dolog életedben, ami kibillent az egyensúlyból és milyen lépéseket tehetsz a hét folyamán azért, hogy életednek ezen a területén Isten legyen ismét a középpontban?
Szeresd Nagyon Istent,
Angela
Fordította: Vasadiné Dubován Judith
