“… letérdelt és IMÁDKOZOTT” – Ap. Csel. 9:40
Csak elképzelni tudom Tábita szeretteinek szívfájdalmát, miközben Pétert magukhoz hívatják.
Ezek a bánatos szívű emberek, akik kedves barátjukat gyászolták megfontolva és komolyan keresték Pétert. Kérésük tele volt a szomorúsággal, fájdalommal, de volt egy kis halvány reményük is, hogy talán – hátha – Péter még tehet valamit.
Van itt egy nő, akit mindenki nagyon szeretett, és akit sokan úgy jellemeztek, hogy “mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adakozott a szegényeknek” – ott feküdt élettelenül.
Mi történt? Nem tudjuk a részleteket.
Azt viszont tudjuk, hogy ez a nő példa értékűen élte az életét, és ezt abban is láthatjuk, ahogyan a körülötte levők reagáltak a halálhírére. A városból mindenfelől asszonyok érkeztek, és megtöltötték a szobát, ahol szeretett barátjuk feküdt. Eljöttek, hogy tiszteletüket kifejezzék és együtt gyászoljanak, mindegyik olyan ruhát viselt amelyet Tábita saját kezűleg készített. Tábita felhasználta Isten-adta tehetségét és két kezének munkájával tette szebbé, jobbá életüket, a megtelt szoba bizonyság volt egy olyan élet felől amely sokakat megérintett. Tábita szerette ezeket a nőket, és ez megnyilvánult a szépen elkészített tunikákban és öltözékekben, amelyeket a nők oly büszkén viseltek.
Igen, Tábita jól szeretett másokat… és ez megmutatkozott abban, amit maga után hagyott.
Miközben Péter a házhoz érkezik, az összetört szívű nők ezeket a szép öltözékeket mutatják neki.
Gyászolás helyett azonban Péter kiküldi az asszonyokat a szobából, aztán letérdel és imádkozni kezd.
Míg mások csak egy halálesetet láttak, Péter egy lehetőséget látott.
Azon tűnődöm, hányszor láttunk valamit saját szemünkkel az életünkben, és azt gondoltuk róla, hogy halott?
Talán egy kapcsolat?
Egy lehetőség?
Egy álom?
Hányszor történt meg, hogy összetört szívvel és tehetetlenül álltunk egy bizonyos helyzet előtt, anélkül, hogy eszünkbe jutna egy pillanatra is az ima ereje?
Biztos vagyok abban, hogy többször megtörtént, mint azt szerettük volna.
DE ahelyett, hogy a gyászolókhoz csatlakozna, Péter kitessékeli őket a szobából és Istenre összpontosít. Péter Istenhez fordul és Isten segítségét kéri egy olyan helyzetben, amely meghaladja az ő képességét.
És mi az eredmény?
Azért, mert egy ember Istenhez fordult segítségért, Isten közbelépett „és sokan hittek az Úrban”.
Látod, ez a lényeg… hogy Istennek van ereje a halált életté változtatni.
Ő képes a rossz helyzeteket jó lehetőségekké változtatni, gyakran olyankor, amikor legkevésbé várnánk. Nincs mentségünk arra, hogy ne éljünk örömteli és reményteli életet! Drága barátnőim, Jézus él! Ő AKTÍVAN munkálkodik világunkban, otthonainkban, gyülekezeteinkben és ORSZÁGAINKBAN!
Ezen a héten az országunkért való szándékos imára összpontosítunk.
Nos, én is gyakran nézem azokat a hírműsorokat, amelyeket ti néztek. Nem hagyom figyelmen kívül azokat a változásokat, amelyek az országunkban történnek. Tapasztalom az aggódást, a nyugtalankodást és a FÉLELMET. Értem én!
De keresztyén emberekként nem leszünk a FÉLELEM rabjai! Isten velünk van! Isten arra hív minket, hogy legyünk bátrak, bízzunk Őbenne, imádkozzunk és cselekedjünk!
Rendelkezünk az ima erejével, amely által a nap bármelyik pillanatában közvetlen hívással kapcsolódhatunk a mi Urunkhoz és Megváltónkhoz. Ez a Megváltó ugyanaz, aki feltámadt a halálból – ugyanaz az Alkotó, aki a elindította a bolygókat keringési pályáikon és fellendítette a csillagokat az égre!
Igen, bizonyos helyzetekben talán csak a halált látjuk, de ha letérdelnénk és imádkoznánk… lehet, hogy éppen egy csodát látnánk.
„Büszkeség van azokban az emberi feltevésekben amelyek emberi számításra alapozva bizonyos személyek emberi tudásáról szólnak. Büszkeség van azokban a feltevésekben, és ez nem tetsző Istennek – még akkor sem, ha azokat keresztyén emberek teszik! Hisz az gyakorlati ateizmus. Mert nem veszi számításba a világmindenség Urát, aki a dolgokat hirtelen és váratlanul megváltoztatja!” – John Piper
Jézusnak hatalma van arra, hogy embereket és helyzeteket gyökerestől megváltoztasson. Nem tétovázhatunk, hanem be kell töltenünk feladatunkat, és a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus hatalmas nevében kell imádkozzunk!
„ … és ha akkor népem, amely nevemet viseli, megalázza magát, imádkozik, keresi arcomat, elhagyja gonoszságait és visszatér hozzám — akkor majd én is meghallgatom őket a Mennyből, megbocsátom bűneiket és meggyógyítom földjüket.” – 2 Krónika 7:14
Kedveseim, imádságaink számítanak!
Beszélgessünk:
Történt-e olyan életedben, hogy Isten teljesen megváltoztatott egy helyzetet vagy kapcsolatot, amiről azt hitted, hogy halott? Hogyan tette ezt meg? Mi volt az eredmény?
Szeressük Nagyon Istent!
