Katie Shott
Tavaly elmentem egy múzeumba a városunkban, hogy megnézzek egy művészeti kiállítást, amely tizennyolc olyan ember portréját mutatta be, akiket érintettek a Zavargások – Észak-Írország, a lakóhelyem történetének nehéz időszaka. Lenyűgöző volt látni, hogy egy nagyon tehetséges helyi művész hogyan ábrázolta a különböző személyeket és a képük mellett elolvasni a történetüket is.
Amikor a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét olvasom, így képzelek el egy hitkiállítást. A Biblia e híres szakaszát néha a Híres Hithősők Csarnokaként vagy a Hit Hőseinek Galériájaként emlegetik (angol nyelvterületen, a szerk.– magyarban többnyire az Ószövetség hithőseiként emlegetjük őket.)
Ahogy a zsidókhoz írt levél írója emlékeztet bennünket ezekre az istenfélő emberekre, jó, ha bátorítanak és inspirálnak a hitükkel; de vigyáznunk kell, hogy egyiküket se emeljük piedesztálra, vagy ne gondoljuk, hogy valamiféle szuperhitük lett volna, mert könnyen elcsüggedhetünk, hogy nem tudunk megfelelni az ő mércéjüknek, vagy nem tudunk a nyomdokaikba lépni. Mindannyian, akiket megemlítenek itt, emberek voltak, akárcsak mi, és mindannyian ugyanúgy a hit ajándékát kapták Istentől, mint mi, amikor kegyelemből, hit által üdvözültünk. (Efézus 2:8).
Az igazi, az egyetlen hős ebben az igeszakaszban Isten maga, Az, akitől hitünket kapjuk, és akibe hitünket vethetjük. Itt olvashatunk arról, milyen hűséges volt Isten a népéhez, és ők hogyan tudtak érte élni, Benne bízni és Őt szolgálni, mert kételyeik, bizonytalanságaik, félelmeik és kudarcaik ellenére is Isten jellemébe, ígéreteibe és Igéjébe helyezték hitben előretekintő reményüket.
A zsidókhoz írt levél 11. fejezetének nyitóverse pontosan meghatározza számunkra, hogy mi volt alapvetően fontos a következő versekben említett emberek életében.
„Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja. ” (Zsidók 11:1)
A bizalom és a meggyőződés szavak kiemelkednek ebből a versből. Nincs sem hely, sem ok bizonytalanságra vagy kételyre. A hittel teli remény nem együgyű optimizmus, nem is vágyálom. A múlt, jelen és a jövő megingathatatlan alapjához van rögzítve.
Reménységünk Jézus, hitünk szerzője és tökéletesítője. Életünk, amelyben hitben járunk, végső soron és egyedül Benne kezdődik, és Benne teljesedik ki.
Ezért tekintetünket Jézusra szegezzük.
Hozzánk hasonlóan mindazok, akikről a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében olvasunk, hittek Isten ígéreteiben, bíztak Isten Szavában, és annak fényében éltek. Talán az egyik kedvenc bibliai hősöd szerepel ebben a szakaszban, és ez újra megerősíti szívedet, hogy elolvasd, és eszedbe jut, hogy Isten hogyan munkálkodott bennük és általuk, hogy megvalósítsa céljait és beteljesítse ígéreteit.
Noé életében az engedelmességben megélt hitet látjuk, Énokéban pedig a kapcsolatban megélt hitet. A szakasz nagy része Ábrahámra összpontosít, és rajta keresztül látjuk a hitet megmutatkozni, amikor elhagyta hazáját egy ismeretlen jövőért, bízott Isten ígéretében, még akkor is, amikor hitét próbára tették, képes volt várni, még akkor is, ha lehetetlennek tűnt, hogy Isten beteljesítse ígéretét, és bátor bizalomról és reménységről tett tanúbizonyságot, amikor kész volt megtenni azt is, aminek semmi földi értelme nem volt. Amikor Ábrahámnak semmi más oka nem volt azt hinni, hogy Isten mégis teljesíti ígéretét, csak az, hogy meg volt győződve Ura jelleméről, akkor is volt reménysége.
Pál apostol a Rómaiakhoz írt levél 4. fejezetében nagyon jól leírja Ábrahám hitéletét, amikor azt mondja:
„Nem volt már semmi reménye arra, hogy gyermeke szülessen, Ábrahám mégis hitt Istenben, és kitartott ebben a hitében. … Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek. Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért.” (18 – 21 versek)
Gyengének érzed a hitedet?
Olyan régóta vársz Isten válaszára, vagy cselekvésére, hogy úgy tűnik, mintha elfelejtkezett volna rólad?
Arra kér, hogy lépj engedelmességből, és számodra az egész értelmetlennek tűnik valahogy?
Légy ma bátor, ahogy Ábrahám hitbéli útját szemléljük, buzdítalak, légy bátor! Ábrahám Istene ma is a mi Istenünk. Ő nem változott meg. Még mindig olyan hűséges Atya, aki megtartja szövetségkötő ígéretét. Beteljesíti terveit és céljait népe számára, és még mindig képes mérhetetlenül többet tenni, mint amit valaha is kérni vagy elképzelni tudnánk.
Ábrahám megértette, hogy Isten ígéretének reménységében élni, még akkor is, amikor minden lehetetlennek tűnt, jobb, mint nélküle élni. Úgy döntött, hogy inkább reményben él, minthogy engedjen a kétségnek, kétségbeesésnek és csalódásnak.
Ez a választás a miénk is.
Ábrahám hitének egy másik aspektusát is megismerhetjük, amely átszövi a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét: Ábrahám hittel teli reménnyel bízott abban a tudatban, hogy ez a föld nem az otthona. Még az Ígéret Földje sem a végső úticélja volt. Ábrahám várta a mennyei otthonát, amit Isten megígért és elkészített számára, és ez messze felülmúlt minden földi áldást, vagy beteljesített ígéretet, amit hitének földi útján kapott.
Nekünk is van mennyei otthonunk. Eljön a nap, amikor vagy Isten magához vesz minket, hogy örökké vele legyünk, vagy pedig visszajön az Úr, ahogy megígérte, és egy új égben és új földön megnyitja királyságát. Az otthonunkat, ahol nem lesz több betegség vagy elválás, bűn vagy halál, könnyek vagy bánat. Nem lesz többé fájdalom vagy magány, nem lesz többé kétségbeesés vagy kételyek.
A hitünk szemmel láthatóvá válik, szemtől szembe látjuk majd Jézust, és Vele leszünk örökké. Ez a reménységünk.
Miközben arra a biztos és bizonyos jövőre gondolok, amely mindazoknak megígértetett, akik szeretik és követik Jézust, arra a több millió üldözött testvérünkre is gondolnom kell szerte a világban, akik ebbe a reménységbe kapaszkodnak. Amikor a Jézusba vetett hitük a családjukba, a szabadságukba vagy éppen az életükbe kerülhet, micsoda tanúságtétel, hogy mindannak ellenére, amit el kell viselniük, erősek maradnak. Hitemet az ő hitük erősíti meg, ahogy olvasom a történetüket, és az Úrhoz emelem őket imádságban. Ő a reménységük.
Ezért, drága barátnőm, imádkozom ma, kérve a remény Istenét, hogy erősítse meg és bátorítsa a szívünket, miközben hitben járunk, szemünket Jézusra szegezve.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-filled-hope/
Fordította: Kiss Jázmin Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
Katie Shott szereti Jézust, az embereket és az életet. Észak-Írországban született és nőtt fel, jelenleg pedig Belfastban él fantasztikus férjével, Andrew-val. Mindketten a helyi gyülekezetben szolgálják Istent miközben a globális misszió is a szívükön van. Katie szíve legerősebben a világszerte üldözött testvérekért dobog, és folyamatosan példa előtte az ő hitük és bátorságuk, hiszen ők bármi áron követik Jézust. Katie szeret nevetni és jókat kávézni a barátaival: jól ismeri Írország összes kávézóját, így ha esetleg egyszer meglátogatnád az ő kis hazáját, a vendége vagy egy forró kávéra!
