A következő hetünk témája: A megbocsátás mélysége
Látjuk majd, hogy Isten hűséges és igazságos, irgalmas, áldozatra kész, szerető, jóságos, megmentő…
Hogy valójában milyen mélyen érez irántunk, azt teljes mértékig sosem fogjuk megtudni, a mi emberi felfogásunk kevés hozzá. Egy gyermekének el is mondja:
Olyan magas fel sem érhetem
Olyan mély hogy meg sem mérhetem
Olyan széles át sem érhetem
Csodás szeretet.
Ha nem is értjük, azért jó ezzel nap mint nap szembesülni.
Jó rácsodálkozni, hogy mennyi minden fér bele.
Jó beleburkolózni, mint egy meleg kabátba a fagyos szélben.
És jó iránytűként hozzá igazítani a lépéseinket.
Mielőtt nekivágnánk a nagy témának, ne hagyjuk elszállni a semmibe az elmúlt hét tanításait! Kicsit kapaszkodjunk még beléjük, hogy felépülhessen rájuk a következő szint.
Mi is a megbocsátás útja?
Az emberi természet hajlamos szőnyeg alá seperni a bűnt, takargatni, rejtegetni, titkolgatni, összehasonlítgatni másokéval, kompenzálni vagy tetézni, hogy jobban érezze magát.
A bűn rendezésének egyetlen módja van: a bűnbocsánat.
– Krisztuson keresztül már bocsánatot kaptunk bűneinkre Isten kegyelmének gazdagsága szerint.
– Isten nem elítélni akarja az embereket, hanem megmenteni. Aki az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra, hogy nyilvánvaló legyen: ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.
– Akik ilyen-olyan szerencsétlenségekben pusztultak el, nem voltak bűnösebbek, mint mi. Ha nem térünk vissza Istenhez, akkor mindnyájan tragikus véget érünk.
– Krisztus az Isten Báránya, aki magára vette az egész világ összes bűnét!
– Amikor az ember elszakad Istentől, ha az áldások észrevehetően el is maradnak mellőle, az Úr az alázaton keresztül megtalálható. Ő kész meghallgatni, megbocsátani, meggyógyítani.
Keressünk olyan dicsőítő dalokat, amelyek erről tesznek bizonyságot!
