Brittany Salmon
Találkoztál már olyasvalakivel, aki nagylelkű az idejével, a támogatásával és anyagilag is, de nem riad vissza attól, hogy ezt tudtodra adja? Vagy még rosszabb esetben, folyamatosan emlékeztet a nagylelkűségére a viszonzás reményében. Olyan személy, akinek a nagylelkűsége nem is igazán bőkezűség, hanem inkább egy manipuláló eszköz?
Én ismerek ilyet. Megkíméllek a részletektől, de az efféle „nagylelkűség” soha nem vezet az életre.
Viszont, ellentétben ezzel, találkoztál-e már „jókedvű adakozóval”? Olyasvalakivel, aki a felsőjét is neked adná a hátáról, ha szükséged lenne rá és soha nem is említené meg az esetet. Olyasvalaki, aki bőkezűen ad elvárások nélkül, nem várván fizetséget vagy dicséretet? Lehet, hogy nekik sincs bőven, de ami van, azt mások javára költik.
A gyerekkorom tele volt olyan emberekkel, akik ezt a nagylelkűséget képviselik. A kedvenceim közé tartozik Kenny és Beth, akik idejüket és forrásaikat arra áldozták, hogy szeressék a közösségükben levő gyerekeket és megismertessék velük Jézust. Mind e mai napig, mikor meglátogatom a szüleimet, megállnak, hogy elvigyék a szemetet apukámtól, lemossák egy idős ember kocsiját, mert látják, hogy szükség van rá vagy házi fagyit visznek egy kislánynak, aki szereti és hiányolja Kenny fagyiját (Én vagyok az. Én vagyok az a kislány, aki szereti Kenny fagyiját).
Mikor a koronavírus megtámadta ezt a közösséget, a Kenny és Beth gyülekezetében levő tagok (a szüleim is ebbe a gyülekezetbe járnak) adakozást tartottak a közösségükben levő pincéreknek és pincérnőknek, akiket elbocsátottak és nem kerestek pénzt. Apukám mesélte, hogy találkozott az egyik helyi étterem egyik menedzserével, aki azt mondta neki: „Nem igazán járok gyülekezetbe, de lehet ellátogatok a tietekbe.”
Mikor jókedvű adakozókra gondolok, egy Western Kentuckyban levő kisváros lakói jutnak eszembe, bár már több, mint egy évtizede nem lakom ott, de még mindig részem van a királyság-központú nagylelkűségüknek az áldásaiban.
Az igerészek, melyeket ma olvasunk, sokat beszélnek a vetésről és aratásról:
„…Aki kevés magot vet a szántóföldjébe, az keveset is fog aratni! Aki pedig bőven vet, az majd bőven is arat. Mindenki annyit adjon a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad. Mert Isten hatalma több mint elégséges arra, hogy minden kegyelmét bőségesen rátok árassza — s ezáltal minden körülmények között mindent bőségesen és folyamatosan megkaptok, amire csak szükségetek van. Sőt még azon felül is, hogy bőségesen legyen módotok mindenféle jótettre.” 2 Korinthus 9:6-8
Állj meg egy pillanatra és olvasd el újra ezeket az Igéket. És miután elolvastad, szeretném, hogy elgondolkozz a jókedvű adakozók, Kenny és Beth és az első bekezdésben levő manipulatív adakozó közötti különbségen. A jókedvű adakozók olyan emberek, akik megértik, hogy mikor Lukács 6 azt mondja „ …adjatok, és akkor nektek is adni fognak”, nem személyes, önközpontú nyereségről beszél. Nem arról beszél, hogy az adakozás hatalomhoz vezet. Hanem a királyság javáról beszél.
Nézzük meg újra a 2 Korinthus 9:8-at. Miért szereti Isten a jókedvű adakozót? Mert azok az emberek, akik nagylelkű szívvel adnak, megértették, hogy az élet csak egy pára és nekünk a mennyben kell kincseket gyűjtenünk. Tetszik, ahogy a 8. vers azt mondja, hogy „Isten hatalma[s].” Hű! Ez a rövid kijelentés önmagában is egy prédikáció lehetne, de ezzel még nincs vége. A mi Istenünk képes arra, hogy a jókedvű adakozó életében túlcsorduljon a kegyelem, olyannyira, hogy a jó cselekedetein keresztül kitűnjön, hogy Isten kitölti rá az Ő kegyelmét.
Egy derűs szív nem csak a mi javunkra van. A Királyságnak javára is van. Az Ige alapján, egy nagylelkű szív egy jó cselekedetekkel teli életre visz, és ezek a jó cselekedetek a mi mennyei Atyánkat dicsőítik (Máté 5:16). Látjátok, a derűs nagylelkűség rendkívüli, többek között így használja fel Isten az Ő népét, hogy megáldja a teremtést és másokat Magához vonjon.
A mindennapi elfoglaltságainkban könnyű elfeledni, hogy „hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk” (Efézus 2:10). Könnyű elfeledni, hogy az Ő királyságát építjük, nem a sajátunkat. De Jézus egy nagylelkű életre hív minket, nem a saját hasznunkra, hanem az Ő neve dicsőségére.
Úgyhogy testvérnőm, bárhova is helyezett ma az Úr téged, élj nagylelkűen az Ő nagy nevéért. Kérd az Urat, hogy teremtsen benned egy új szívet, amely radikálisan árasztja az örömöt. Imádkozz és kérd az Urat, hogy mutasson meg egy lehetőséget, mikor nagylelkű lehetsz ezen a héten és hívd fel mások figyelmét egy még nagylelkűbb és szerető Atyára, aki az Egyszülött Fiát adta, hogy a világunk Megváltója legyen.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/giving-from-gratitude/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judit
Brittany Salmon szabadúszó író, adjunktus professzor a Global Studiesnál és segédlelkész a helyi gyülekezetben. Foglalkozik továbbá árvákkal és prevencióval, és éppen a doktorit végzi a Southeastern Baptist Theological Seminary-ben. A szabadidejét többnyire a Chick-fil-A nevű gyorsétteremláncban tölti, illetve az új otthona, Texas felfedezésével, melyben segítségére van férje, négy gyermeke, és a kutyájuk, Mr. Tom Hanks. Ha beköveted Twitteren és Instagramon, akkor megnézheted, éppen mivel foglalatoskodik.
