Félelem és aggodalom – 3. hét / 5. nap

Isten a mi erőnk

A félelem ellentéte az erő. Amikor a félelem időszakain megyünk keresztül, akkor az utolsó érzés, amit érzünk az erő. Egy vidámparkban eltöltött hosszú nap után az egyik legdrágább dolog, amit láthatunk egy apa, aki a karjaiban cipeli a kocsihoz alvó gyermekét. A gyermek békésen pihen, míg édesapja elcsigázva hurcolja magával a világítós játékokat, a hűtőtáskát, és a 20 kg-os boldogságcsomagot, azonban biztosak lehetünk benne, hogy sosem cserélné el semmire ezt az élményt.

Gyakran elfeledkezünk róla, hogy mi vagyunk a vidámparkban látott gyermekek. Néha egyszerűen csak fel kell nyúlnunk, és engednünk kell, hogy Isten a karjaiban hordozzon bennünket. Földi apánk kezeitől eltérően Mennyei Atyánk sosem fárad el terheink súlya alatt. Ő akar a mi erőnk lenni. Jézus ezért mondja, hogy jöjjön Hozzá mindenki, aki megfáradt.

Nevezz meg egy esetet, amikor Istenhez fordultál, mert úgy érezted, hogy jottányi erőd sem maradt! Hogyan gondoskodott rólad? Isten ereje sosem fogy el.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te adsz erőt folytatni akkor is, amikor úgy érzem, hogy minden erőm elfogyott. Köszönöm, hogy tudtomra adtad, hogy mindig szabad bejárásom van Hozzád. Kérlek, bocsásd meg azt, amikor kételkedtem abban, hogy bátran jöhetek Hozzád a problémáimmal. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Csilla

kapcsolódó bibliatanulmányozás

Értesülni szeretnék a legújabb bejegyzésekről

legfrissebb