Emma Harper
Jól megjegyzed a neveket? Az anyukám nem. Teljesen elfelejti az emberek nevét. Én valami sokkal kínosabbat csinálok: azt hiszem, hogy tudom az emberek nevét, de ehelyett teljesen más néven szólítom őket.
Egy név megjegyzése sokat jelent. A névvel azonosítunk másokat, és azzal, hogy felidézzük valaki nevét, bizonyítjuk, hogy tudjuk, ki is ő.
Amikor Isten megmondta Mózesnek a nevét, „VAGYOK”-nak nevezte magát (2 Mózes 3:14). Ez a legpompásabb, legszemélyesebb és legbensőségesebb neve Istennek, amit a Szentírás ad. Valójában az izraeliták nem is írták le vagy mondták ki, hanem „a név”-ként hivatkoztak Istenre. Isten bemutatkozása szándékos volt. A szívünk szoros, személyes kapcsolatra lett teremtve, és Isten kegyelmesen úgy döntött, ő maga lesz az a kapcsolat, betöltve ezzel bennünk ezt az űrt.
Elfelejtetted már valaha a saját nevedet? Valószínűleg nem, kivéve, ha hozzám hasonlóan lefagytál, amikor a Starbucksban a barista teljesen váratlanul megkérdezte, hogy milyen nevet írjon a rendeléshez. Azt mondtam, hogy Kate-nek hívnak, ami még távolról sem hasonlít a nevemre.
Jézus sosem felejti el a neveket. És az elveszetteket—téged és engem—megtaláltnak nevezi.
Lukács evangéliumának 19. fejezetében Zákeus elfelejtette a nevét. Helyette elkezdett kitalálni dolgokat az alapján, hogy ő mit gondolt a nevéről, és a bűneivel azonosította magát: adószedő, csaló, bűnös, nemkívánatos, nem szeretett, elveszett. Aztán Jézus belépett a képbe, és Ő egyszer sem felejtette el a nevét: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” (Lukács 19:5) Jézus Zákeust nem bélyegezte meg, mint egy fáról figyelő kívülállót, hanem felajánlotta, hogy leül, és vele vacsorázik.
Jézus nem azt akarja, hogy periférián éljünk, hanem hogy csatlakozzunk Hozzá. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, ismernünk kell a nevét. Az Ő neve Jahve, a közeli, személyes Isten. Lehet, hogy mást gondolunk, de Isten neve valójában soha nem változott. Isten változatlan, Őt nem érintik a mi kudarcaink.
Jézus élete bemutatja Istent, aki a szeretet volt a múltban, aki most is maga a szeretet, és mindig szeretet lesz. Ő keres, követ és hív minket. Ő az, aki többé nem engedi, hogy rossz néven szólítsanak minket. Ha Belé vetjük hitünket, többé nem neveznek minket bűnösöknek; megmentettnek, megváltottnak, szeretettnek, akartnak, Övéiként ismernek majd. A Jézus által adott nevekre akkor emlékezhetünk, ha nem felejtjük el, kicsoda Jézus. Ő Jahveh, az Egyetlen, akiért a szívünk teremtetett, az, aki „azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket” (Lukács 19:10).
Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-remembers-your-name/
Fordította: Kiss Jázmin Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
