Megtörtént már veled, hogy egy napra elmentél otthonról, majd pár órával később egy pillanatra elkapott a pánik, hogy vajon kihúztad-e a hajvasalót vagy kikapcsoltad-e a sütőt?
Emlékszem egyszer gyerekként a családom útnak indult, hogy meglátogassuk a nagyszüleimet, akik négy órányi útra éltek tőlünk. Nagyjából a négy órás út harmadik órájában a szüleimnek eszébe jutott, hogy nem emlékeznek, kikapcsolták-e a sütőt indulás előtt. Nem merték megkockáztatni, hogy napokig menjen a sütő, ezért engem és a testvéreimet kitettek a nagyszülőknél, majd hazavezettek, csak azért, hogy otthon kiderüljön, (szerencsére) nem maradt bekapcsolva a sütő.
Ez a fajta forgatókönyv úgy tűnik, gyakran megesik az emberrel, mert sok trükköt láttam már, amelyekkel biztosra mehetünk, hogy valóban nem feledkeztünk meg semmiről indulás előtt. Az egyik ilyen hasznos tipp: mielőtt elindulsz otthonról, csinálj egy fotót a kihúzott hajvasalóról vagy a kikapcsolt sütőről – bármiről, amit hajlamos vagy elfelejteni -, és később, ha kételkedni kezdesz, hogy mindent kikapcsoltál-e, csak elő kell venned a fotót és megbizonyosodhatsz róla.
Érdekes, mennyire egyszerű egy ilyen fizikai emlékeztető, mégis mennyit segít, hogy emlékezzünk arra, amit csináltunk, és megnyugodhassunk, majd nyugodtan mehessünk tovább.
Talán ez egy buta példa, de nekem az jut róla eszembe, milyen nagyszerű, hogy Jézus az emlékezés egy fizikai formáját hagyta ránk – úrvacsora –, amellyel emlékezhetünk Jézus áldozatára a kereszten.
Jézus a megfeszítése előtti éjjelen együtt vacsorázott a tanítványaival. Amikor megtörte a kenyeret és fogta a poharat, hogy megossza velük, akkor egy nagyszerű képet mutatott az új szövetségről, amelyet kötött velük. Azokban a pillanatokban, a tanítványokkal vacsorázva, Jézus egy emlékeztetőt hagyott nekünk, hogy bármikor visszamehetünk és emlékezhetünk, ha a kenyérre és borra nézünk. Jézus egy fizikai cselekedetet mutatott be, amely jelképezi az áldozatot, amelyet értünk hozott. Mikor vesszük a kenyeret és megtörjük, arra emlékezünk, hogy azáltal, hogy Jézus teste megtöretett értünk, mi teljesek lehetünk. Mikor vesszük a poharat és iszunk belőle, arra emlékezünk, hogy az Ő vére által nyertünk bűnbocsánatot.
Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Emlékeztetett minket, hogy olyan gyakran vehetünk részt ebben a gyönyörű szertartásban, amilyen gyakran csak szükséges. Ahányszor pedig megtesszük, megemlékezünk Róla. A megemlékezés egyszerűen annyit tesz, mint az emlékezés cselekedete.
Mikor történt meg utoljára, hogy az úrvacsorán úgy vettünk részt, hogy megemlékeztünk? Az úrvacsora nem csupán egy alkalmankénti vallásos cselekedet, amit néha megtapasztalunk a gyülekezetben. Sokkal inkább gyönyörű metaforája mindannak, amit Jézus tett értünk. Az úrvacsora, a kenyér megtörése és elvétele, a pohár, mindez egy emlékeztető, amelyen hívőkként szabadon részt vehetünk. És biztat is bennünket, hogy tegyük meg egészen addig, míg Ő visszatér (1Korinthus 11:26), hogy emlékezzünk Jézus áldozatára, teste megtöretésére és drága vére kiontására, miértünk.
Jézus szerette volna, ha ezt észben tartjuk, sosem felejtjük el. Az úrvacsora csodálatos emlékeztető arról, amit Jézus tett. Ha valaha is úgy éreznénk, nem tudjuk, hogy állunk Istennel, ha azon tűnődnénk, látnak, értékelnek és szeretnek-e bennünket, ha elfelejtenénk, micsoda erő van Jézus vérében, amely megtisztít a bűntől, csak ennünk kell a kenyérből és innunk a borból, hogy emlékezzünk Jézus tetteire. Ez újból emlékeztethet, hogy álljunk meg az igazságban és győzelemben, amit Jézus a kereszten szerzett. Soha nem szeretném elfelejteni az erőt, amit jelképez, amit Jézus tett értem.
Ahányszor úrvacsorát veszünk, míg Jézus újra el nem jön, az olyan emlékeztető, amely megerősíti a hitünket, miközben hisszük és valljuk az igazságot, és annak ígéretét, amit Jézus értünk áldozott.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/remembrance/
Fordította: Kovács-Horváth Judit
Kép: Vasadi Dubován Judith
Andrea Howey kalligráfus a texasi Dallasban. Kalligráfusi karrierét azzal kezdte, hogy a veszteség idején igeverseket és bátorító szavakat vetett papírra, majd Isten elkezdte felhasználni ezeket arra, hogy a közösségi médián keresztül szerte a világon élő emberekhez juttassa el bátorítását. Ma is kézzel írt szövegeket és termékeket gyárt, már üzleti szinten, valamint szabadúszóként munkálkodik gyülekezetekben, írók felé és egyéb projektekben is részt vesz, mindig azzal a céllal, hogy bátorítsa az emberek lelkét, megerősítse a hitüket és mindenekelőtt Jézusra mutathasson. Gyönyörű dizájnjait megnézheted az andreahowey.com weboldalon vagy vedd fel vele a kapcsolatot Instagram-on.
