Akkor beszéljünk a feszültségről, lányok.
Egy olyan lánynak, aki azt szereti, ha minden vita csoportos öleléssel, és a „Hé, nem tudnánk csak egyszerűen megegyezni?” kifejezés elhangzásával zárul, a Galata-tanulmány első hete tökéletes emlékeztető arra, hogy az életben előforduló parázs vitákra talán nem mindig van egyszerű megoldás. A csudába!
Isten a tanúm rá, hogy életem során rengetegszer kerültem el a konfrontációt. Ahogy az emberek felemelik a hangjukat és nő feszültség, én úgy fészkelődöm egyre többet, és egyre jobban keresem a kiutat. Csak folytassátok nyugodtan, amíg én sütök egy pitét a béke visszaállításának érdekében. De az a konfliktus, amire Pál hív minket? Ez nem tartozik azok közé, amelyek láttán csak elfordíthatjuk a fejünket, és félrenézhetünk.
Csak egyetlen evangélium van…
„Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez – máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek. Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüzenetet.” – Galata 1:6-7
Pont ezen a héten ültem le beszélgetni kamasz fiaimmal, hogy felkészítsem őket talán a legnagyobb veszélyre, amely ellen egész életükben harcolniuk kell: arra, hogy a világ tagadja az abszolút igazságot.
Az emberiség egésze a saját útját keresi egy olyan ösvényen, amelyik megfelelőnek tűnik a számára. Ez a „csináld, ami jólesik, és én is csinálom, ami nekem jólesik”- mentalitás, nehogy valaha akárkit is megbántsunk akármivel kapcsolatban.
Azt keresni, hogy „mi esik jól” valóban megfelelő hozzáállás lehet akkor, ha a hajszínünkről, a karrierünkről, vagy egy fáradt anyuka egyszerűsített Monopoly-szabályairól van szó, de nem fog működni az evangélium esetében.
Pál arra emlékeztet minket, hogy csak egy örömüzenet van, amelyet egyedül Isten kegyelme tett lehetővé a mi hitünk által (Efézus 2:8-9). Ha ehhez az abszolút igazsághoz hozzáadunk, vagy elveszünk belőle, akkor megfosztjuk Istent az Őt megillető dicsőségtől, ez pedig vegytiszta pusztulást hoz annak, aki úgy gondolja, hogy az üdvösség az emberi erőfeszítéseken múlik (Galata 1:9).
Keresztény barátom, ettől a ténytől egyszerűen nem fordulhatsz el, akármilyen kényelmetlen is. Ez nem Jézus és még valami. Csak Jézus egyedül…
Csak egy abszolút hatalom van…
„Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.” – Galata 1:10
Az én nagy fiaim még mindig megengedik nekem, hogy betakargassam őket este, és megígértem magamnak, hogy addig kapaszkodom ebbe a kis rituáléba, ameddig csak lehet. A legjobb kamaszokkal kapcsolatos tippem? Ajánld fel nekik, hogy egy kicsit megvakargatod a hátukat miközben betakarod őket, és szinte garantálom, hogy mindent el fognak neked mondani, amit csak tudni szeretnél.
Ebédidőben történt a gimnáziumi ebédlőben – éppen Istenről volt szó, és a fiam tudta, hogy ki kellene állnia amellett, amiben hisz… de nem tette, mert félt. Ahogyan este elmesélte nekem a történteket arra az ismerős feszültségre lettem figyelmes a hangjában, amelyet én is számtalanszor megtapasztaltam már: egyrészt megkönnyebülést és komoly elégedettséget jelentene az, ha engedelmes lenne, és kiállna a hitéért. Úr Jézus, mennyire vágyik a szívünk arra, hogy rólad beszéljen! Másrészről viszont egyszerűen nem tudta legyőzni azt az iszonyatos érzést, amit akkor érzel, amikor rájössz, hogy éppen most idegenítetted el magad az egész asztaltársaságtól egyetlen merész, rendíthetetlen kijelentéssel. Ugh…
Én éppen gyógyulófélben vagyok abból, hogy az emberek tetszését keressem.
Tessék, kimondtam. Bárki más? Kezeket fel!
Szeretnénk kapcsolatot teremteni a többiekkel, és beilleszkedni közéjük. És ez nem feltétlenül rossz dolog abban az esetben, ha tudatosan és a korlátokat tiszteletben tartva tesszük.
De amikor az embereknek való tetszés vágya győzedelmeskedik afelett, hogy Isten tetszését keressük, akkor komoly problémával állunk szemben.
Ha megnézitek az Igében, akkor láthatjátok, hogy Pál életében is előfordultak időszakok, amikor az emberek kegyét kereste. A Korinthusiakhoz írt levélben ezt írja: „De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókban, akár a nem zsidókban, akár Isten eklézsiájában megütközést kelt! Én is erre törekszem. Mindenkinek igyekszem a tetszését megnyerni, és nem azzal törődöm, ami nekem, hanem azzal, ami másoknak jó. Mert azt akarom, hogy mindannyian üdvösségre jussunk.” (1 Korinthus 10:32-33)
De a mai Igerészben egyértelműen elfordul ettől azért, hogy Krisztus rabszolgája lehessen (Galata 1:10). Akkor most mi van? A különböző helyzetek különböző megoldásokat kívánnak. De egy dolog biztos: Pál mindkét esetben arra törekedett, hogy Isten akarata szerint éljen, így az örömhír terjedését segítse elő.
Végső soron egyszemélyes közönségnek játszunk. Isten az egyetlen hatalom, és az evangélium az elsődleges üzenet.
Kiállunk az egyetlen és kizárólagos örömhír mellett erőfeszítést téve azért, hogy felemeljük Annak a nevét, aki meghalt, hogy megmentse a lelkünket? Vagy visszatartjuk az abszolút igazságot, gyáván megfutamodva azért, mert jobban vágyunk az embereknek tetszeni, mint Istennek?
Ez egy bukott világ, mely sóvárogva várja az örömhírt – itt olyan emberekről van szó, akikkel nap mint nap találkozunk. Jézus, kérünk, Te adj nekünk lehetőséget és a Te erődet, hogy bátran kijelenthessük, TE vagy az egyetlen út…
Az Ő lábainál,
Whitney
Beszéljük meg!: Mi tart TÉGED vissza attól, hogy hirdesd az EGYEDÜLI evangéliumot a te „asztaltársaságodban”? Talán túl sokat gondolkodsz azon, hogy mi gondolnak rólad az emberek; és mindezt az örömhír kárára?
Fordította: Szabó Anna
Forrás: https://lovegodgreatly.com/people-pleasing-and-the-gospel/
