Ez az én valóságos helyzetem…
Olyan világban élek, ami teli van zajokkal.
Attól a perctől kezdve, hogy felébredek, amíg leteszem a párnámra a fejem éjjelente, szinte mindig van valami, ami a versenyez a figyelmemért. Vannak programok, amelyekhez tartanom kell magam, emberek akiket etetni kell, telefonhívások, amelyekre válaszolni kell, határidők a munkámban, a kimosott ruhák, amit össze kell hajtani, házi feladat, amit ellenőrizni kell, feladatok, amit teljesíteni kell, szolgálati elkötelezettségek, amelyeket el kell végezni, iskolán kívüli elfoglaltságokra menni…és még folytathatnám a listát. (nem viccelek, amíg ezt az előző mondatot leírtam, közben négy új SMS-t kaptam). És ha úgy alakul, hogy van egy pár plusz percem magamra? Azon tűnődöm mit felejtettem el, vagy szokásomhoz híven kitöltöm az üres helyeket még több zajjal, vagy körülbelül három perc alatt elalszom.
Kérlek titeket, valaki erősítsen meg, hogy tudja, miről beszélek.
Tudom, mit gondoltok. Természetesen a zaj nem feltétlen egy rossz dolog. Igazság szerint az életünk az embereken keresztül kapott áldásoktól, a lehetőségektől, és elhívások miatt, – amelyek Istentől magától származnak – teljes. De megfelelő egyensúly nélkül, az élet elvárásai és a zajhoz való hozzászokás, aminek gyakran bedőlünk, megrabolhat minket attól, hogy tudatosan töltsünk időt Istennel, amire pedig annyira nagy szükségünk van ahhoz, hogy igazán éljünk.
Jézus olyan világban élt, ami tele volt zajokkal.
A megbízatása, hogy lejöjjön a Földre megkeresni és megmenteni az elveszetteket, egyértelműen egy egész munkaidős állás volt. Jézust folyamatosan tömegek, követelések, és a jó tettekre való lehetőségek ostromolták. Még azután is, hogy túl volt egy teljes erőbedobással teli, munkával telt hosszú napon, még mindig volt egy másik város, egy másik szükség… egy másik lélek, akinek szüksége volt a figyelmére.
A zaj és mások szüksége volt az Ő elhívása.
De ahelyett, hogy folyamatosan a zajjal teli közegben maradt volna, Jézus gyakran azt választotta, hogy elvonult egy csendes helyre, hogy időt töltsön az Atyja jelenlétében.
“Nagyon korán reggel, amíg még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból és elment egy elhagyatott helyre, ahol imádkozott.”
“Miután elbocsátotta őket, elment fel egy hegyoldalra, egyedül, hogy imádkozzon.”
“Egyik nap Jézus elment egy hegyre imádkozni, és azzal töltötte az éjszakát, hogy imádkozott Istenhez.”
“Elvonult tőlük egy kőhajításnyira, letérdelt és imádkozott.”
“Egyszer, amikor Jézus egyedül imádkozott…”
Ha Jézusnak szüksége volt arra, hogy Atyjával együtt legyen imádságban, egyedül, akkor mennyivel inkább szükségünk van erre nekünk.
Figyelj csak rám, itt vagyok veled: az élet nagyon sűrű és a zajtól néha lehetetlen elmenekülni. De szánunk időt arra, ami fontos a számunkra, nem? Beállítjuk az emlékeztetőt a telefonunkon, hogy semmiképp se felejtsünk el fontos megbeszéléseket és a kedvenc tv műsorunkat, de van, hogy napokig nem imádkozunk, mert az élet túlságosan zsúfolt. Vagy így van, vagy talán mi magunkkal vagyunk túlságosan teli.
De mi lenne, ha tíz perc tovább alvás helyett, beállítanánk az óránkat, hogy korábban felkeljünk…imádkozni?
Mi lenne ha, az okostelefonunk előbányászása helyett, a piros lámpánál, és a liftekben… inkább imádkoznánk?
Mi lenne ha, ahelyett, hogy utolérnénk magunkat a közösségi oldalakon, vagy a barátainknak írnánk SMS-t (sóhaj..).. először inkább az imádkozásra fordítanánk időt?
Mi lenne, ha az iskolába, vagy a munkába vezetés közben, lekapcsolnánk a rádiót, és a csöndes percekben… odaszánnánk a napunkat imádságban?
Mi lenne, ha ebédszünetünkben kiszöknénk egy helyre, kint a természetben… abból az egyetlen fontos célból, hogy összekapcsolódjunk Istennel imádságban?
Mi lenne, ha az – IMA közösségeken (házi csoportokban) – kevesebb időt töltenénk beszélgetéssel, és többet imával?
Mi lenne, ha a legzajosabb időkben, tudatosan azt választanánk, hogy elszántan elvonulunk egy csöndes helyre, hogy időt töltsünk Atyánk jelenlétében?
Miért fontos ez? Mert egy olyan világban élünk, ami körülöttünk mindenhol tele van zajokkal, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy NE vonuljunk el imádkozni.
Atyánk, fordítsd a szívünket afelé, hogy többre értékeljük az imádkozást a zajnál…
“Tehát azt akarom, hogy imádkozzanak a férfiak mindenhol!..” (1. imóteus 2:8)
Az Ő lábainál,
2. Heti Kihívás:
Egy egész napig – a reggeli felkeléstől kezdve, addig míg este lefekszel – írd le egy papírra, hogy mivel töltöd az időd. Az elszánt imádság be van már tervezve a napodba? Ha nem, döntsd el milyen változtatásokat kell tenned, hogy a felesleges “zajokat” eltávolítsd, hogy az imádság egy elsődleges dologgá váljon a napi teendőid között.
