„Menj el békességgel, Dávid, hiszen megesküdtünk az Örökkévaló nevére.” 1 Sámuel 20:42
Az élet sötét, kemény, és fájdalmas időszakaiban sokszor azzal szembesülök, hogy Isten a legédesebb barátságokkal áld meg, hogy segítsen a túlélésben. Barátokkal, akik az Ő tapintható kezévé és lábává válnak. Barátokkal, akik a gyakorlatban is képesek körénk fonni a karjaikat, bátorítani minket amikor össze vagyunk törve, és éreztetni velünk, hogy szeretve vagyunk.
Ó, micsoda ereje van annak, mikor egy kedves és szerető barátot kapunk pont a szükség idején!
Legalábbis én ezt tapasztaltam a saját életemben. Az öregedés egyik áldása az, hogy minden egyes eltelt évvel egyre tisztábban látom Isten keze munkáját az életemben. Látom Isten kegyelmének és szeretetének ezt a gyönyörű szőttesét, melybe belefűzte életem történetének minden részletét; a történetét, amely végeredményben az Ő története.
Harmadikos voltam, amikor a szüleim elváltak, és nyáron anyukámmal, illetve a bátyámmal a vidéki Indiana egy kicsiny, mezőgazdasággal foglalkozó közösségébe költöztünk, hogy új életet kezdjünk. Abban az időben, habár nagyon messze éreztem magam Istentől, és az életem romokban hevert, Isten már elkezdte írni a megváltásom csodálatos történetét.
Bár én ezt akkor még nem tudtam.
Egy éven keresztül Whitney-vel és az ő kedves családjával éltem egy utcában, a szemben lévő házban. A húga, Stephanie, és én legjobb barátokká váltunk, miközben együtt babáztunk, együtt álmodoztunk a jövőnkről, és megcsináltuk egymás haját (a legújabb divat szerint, természetesen… ez általában rengeteg hajlakkot jelentett…).
A törött és hétköznapi negyedikes évem során észre sem vettem, hogy Isten gondosan épített, nevelt, és összekovácsolt egy olyan barátságot, mely évtizedekig tart majd.
Életünk során sokszor könnyű napokra vágyunk. Fájdalommentes napokra. Olyan földön akarunk élni, ami már-már maga a mennyország.
De még nem vagyunk ott, hanem egy bukott, bűnnel teli világban élünk. Egy olyan világban, amely telve van fájdalommal, összetört szívekkel, és megbánással. De Isten az Ő kegyelméből és irgalmából finoman szövi a megváltás, a második esélyek, és a megbocsátás történetét az életünkbe azokon a barátságokon keresztül, melyekkel ő ajándékoz meg minket olyan nagylelkűen.
A héten a barátságról szóló egyik legerőteljesebb történettel foglalkozunk, ahogy Dávid és Jonatán kapcsolatáról olvasunk.
Saul a szolgálatába fogadta Dávidot, és nem küldte vissza a szülői házhoz. Miután Saul befejezte a beszélgetést Dáviddal, Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt. Jonatán Dávidnak ajándékozta a ruháját, köpenyét, kardját, íját, sőt, még az övét is. 1 Sámuel 18:1-4
„Ahogy Jonatán kifejezi szeretetét és barátságát Dávid felé, az a szövetség egyik legcsodálatosabb leírása az Úr Igéjében.” – Beth Moore
Ez a csodálatos szövetség három részből állt: vizuális, áldozati, és szimbolikus.
Vizuális – Jonatán nagylelkűen Dávidnak adta a ruháját, köpenyét, és fegyvereit.
Áldozati – Jonatán Dávid javára lemondott a trónról, mely jog szerint hozzá tartozott volna. Azt akarta, amit Isten is akart, még akkor is, ha így nem ő lett a választott, aki majd vezetheti a népet. Jonatán feláldozta a pozícióját, a jogait, és az álmait, amikor levette a ruháját és a köpenyét, és Dávidra helyezte azokat. Jonatán követhette volna apja, Saul király példáját, és küzdhetett volna Isten akarata ellen. Ragaszkodhatott volna a pozíciójához, mint a trón jog szerinti örököse. Féltékenykedhetett volna Dávidra, és arra, ahogy Isten megáldja Dávid életét. Sok mindent tehetett volna, de nem tett.
Ó, mennyivel jobb világban élnénk, ha az életben mind alávetnénk magunkat Isten akaratának ahelyett, hogy folyton a jogainkért harcolnánk. A mi akaratunkért. A mi útjainkért.
Az életünk nem a mi dicsőségünkre van, hanem Istenére. Erről néha megfeledkezünk, de Jonatán nem tette.
Szimbolikus – Jonatán szimbolikusan Dávidnak adta a fegyvereit megmutatva ezzel, hogy bármit megtenne Dávid védelme érdekében, és azért, hogy Dávid azt a koronát viselhesse, melynek viselésére maga Isten jelölte ki.
Jonatánban egy olyan embert ismerhetünk meg, aki jobban szerette Istent, mint önmagát. Önként alávetette az életét Isten akaratának, és teljes szívvel támogatta Dávidot. Több „Jonatánra” lenne szükségünk ezen a világon.
Micsoda igaz barátságnak lehetünk szemtanúi Dávid és Jonatán esetében!
De ennél még csodálatosabb barátunk lehet Jézus személyében. Ő mennyei trónját hagyta ott, hogy eljöjjön értünk, mert szeret minket. Többet adott fel, mint egy titulust, vagy pozíciót; Ő az életét adta, hogy a bűneinkre bocsánatot nyerjünk, és meggyógyulhassunk fájdalmunkból, összetört életünkből, megbánásainkból. Azért jött, hogy megváltson minket.
És valóban megvált! A negyedikben kezdődő barátság, amely több, mint 30 évvel ezelőtt indult a fájdalom, a félelem és az összetörtség közepette egy káprázatos, életen át tartó barátságot eredményezett… aminek a gyümölcseit még te magad is megtapasztalhatod!
Stephanie és én barátok maradtunk jóval azután is, hogy anyukám újra férjhez ment, és egy másik államba költöztünk. Éveken át tartottuk a kapcsolatot – még egymás diplomaosztós ünnepségeire, illetve esküvőjére is elmentünk, és meglátogattuk egymást, mikor gyermekeink születettek.
Hála a Stephanie-val való rendkívüli barátságomnak képes voltam Whitney életét is követni az évek során. Mára már ő is az egyik legkedvesebb barátommá vált, és tudom, hogy ti is mind ismeritek és szeretitek őt, ahogy itt, a Szeresd Nagyon Istent! blogon olvassátok az írásait.
Ó, barátaim! Nem tudom, hogy éppen min mentek keresztül, de szeretnélek ezzel bátorítani titeket: Isten meg tud váltani a helyzetedből, és egy bámulatos történetet kerekíthet belőle! Legvadabb álmaimban sem képzeltem volna, hogy egy nap majd Whitney-vel kart karba öltve dolgozunk, hogy a világ minden táján nőket bátorítsunk Isten Igéjének megismerésére. Legvadabb álmaimban sem képzeltem volna, hogy egy nap majd kedves fordítók érkeznek a házamba a világ minden tájáról, hogy a káprázatos barátnőmmel, Stephanie-val együtt etessük és szeressük őket, illetve mellettük szolgáljunk.
Isten annyira jóóóó!
Sokkal jobb terve van az életünkre, mint amilyet mi el tudunk képzelni! Bízd Rá ma a te történetedet, és ígérem, hogy a fejedre hamu helyett korona kerül (Ézsaiás 61:3).
Beszéljük meg!: Van olyan barátságod, mint amilyen Dávidnak és Jonatánnak volt? Kivel, és mit tanított Isten általa?
Szeressétek nagyon Istent!
Angela
5. Heti Kihívás: A barátságok közel állnak Isten szívéhez. Ezen a héten közeledj egy olyan barátodhoz, akit Isten arra használt, hogy a fájdalom, a bánat, vagy a veszteség idején bátorítson téged! Köszönd meg neki a támogatást, és add tudtára, milyen hatással volt az életedre!
5. Heti Megtanulandó Ige:
Fordította: Szabó Anna
