Mary Leslie
Képzeld el egy percre, milyen lehetett leprában szenvedni. A társadalom kitaszítottja voltál. Távol kellett élned mindenkitől, aki nem volt beteg, tehát vagy egyedül vagy más leprásokkal egy társaságban. Ha az emberek a közeledbe jöttek, azt kellett kiabálnod, hogy „tisztátalan”.
A mai igerészben azt látjuk, hogy Jézus egy faluba érkezett, de mielőtt odaért volna, tíz leprással találkozott. Figyeljük meg, hogy azt mondja, távol álltak. Nem volt szabad a közelébe menniük. És mit tettek, amikor meglátták Jézust? Felemelték a hangjukat és „Mesternek” szólították Jézust, majd kérték, hogy könyörüljön rajtuk. Tudták, hogy szükségük van Rá. Felismerték a hatalmat, amivel Jézus rendelkezett, hogy meggyógyítsa őket.
Az irgalom a „bajba jutottakkal való könyörületes bánásmódot” jelenti. Ezek az emberek bajban voltak. Ezeknek az embereknek könyörületes bánásmódra volt szükségük. Ezek az emberek azt kérték attól, akiről tudták, hogy hatalma van meggyógyítani őket, hogy könyörüljön rajtuk. Mit mond az Ige, mit tett Jézus? Azt írja, hogy Jézus meglátta őket.
Gondolkodj el ezen egy kicsit. Egy olyan világban, ahol ők a társadalom kitaszítottjai, Jézus meglátta őket. Rájuk nézett. Aztán azt mondta nekik, hogy menjenek és mutassák meg magukat a papoknak, akik eldönthették, hogy megtisztultak-e, vagy sem. Meggyógyította-e már Jézus őket? Nem. De mit látunk, mit tett a tíz leprás? Látjuk, hogy elindultak a papokhoz. Azelőtt elhitték, hogy Jézus meg tudja gyógyítani őket, mielőtt Ő egyáltalán megtette volna azt, ezért elindultak. Miközben mentek, megtisztultak. Ami ezután történt, arra érdemes odafigyelnünk.
Mind a tízen meggyógyultak, egyikük sem volt többé kitaszított, de csak egy ment vissza. Egyikük lenézett, látta, hogy megtisztult és azonnali reakciója az volt, hogy visszament, hangosan dicsérte Isten, arcra borult Jézus lábainál, és hálát adott neki.
Mi a helyzet velem? Mi van veled? Jó eséllyel nincs és nem is voltunk soha leprásak, de valójában valami sokkal rosszabbtól szenvedünk. Olyan bűnproblémánk van, ami belülről, a „szívünk szintjén” tesz tisztátalanná bennünket. De Isten az Ő kegyelmében meggyógyított minket Jézus vére által. Elvette a szívünk lepráját. Megtisztított bennünket belülről. Jézus meglátott minket, a nélküle tehetetleneket, és meggyógyított. Mi a válaszom erre? Boldogan folytatom tovább az életemet, csak élvezem a megtisztulás áldását, vagy szívem válasza az, hogy odafordulok Hozzá és imádom Őt? Arcra esek a lábainál és hálát adok? Olyan vagyok-e, mint az az egy, vagy mint a többi kilenc?
Olyan nő akarok lenni, aki naponta az Úr elé járul és imádja Őt a gyógyulás munkájáért, amit a szívében végzett. Olyan nő akarok lenni, aki folyamatosan hálát ad azért, mert többé már nem bűnbeteg. Olyan nő akarok lenni, akinek az életét a dicséret és hálaadás szíve jellemez. Olyan nő akarok lenni, aki visszajön, újra és újra és újra, hálával arcra borulva Előtte. Tanuljunk mindannyian attól az egytől, aki visszament.
Mary Leslie
Forrás: https://lovegodgreatly.com/only-one-went-back/
Fordította: Kiss Jázmin Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
