J.C. Ryle (1816-1900)
Teljesen őszinte leszek. Számomra az ima a legkönnyebb és a legnehezebb műfaj is egyben. Könnyű, mert nem kell hozzá semmilyen különleges képesség, választékos szókincs, vagy különleges hely ahol imádkozhatom. És mégis nehéz, mert könnyen elvonja más a figyelmem, nem vagyok benne hűséges és figyelmen kívül hagyom az ima nélküli élet veszélyeit.
Bárki már küzd ezekkel?
Az ima olyan kiváltság, amit magától értetődőnek veszünk és olyan elfoglaltság, amit sokan unalmasnak találnak. Egy olyan ajándék, amit nem értékelünk, vagy nem mindig hiszünk benne. És mégis, mit teszünk legnagyobb elkeseredésünkben? Imádkozunk, szinte ösztönösen.
Ádám és Évától János Apostolig, az ima Isten teljes tanácsában végig megtalálható. Legtöbben tudjuk, hogy az ima beszélgetés Istennel, de még ennél sokkal több. Közösség Istennel – olyan közösségnek a megtapasztalása, ami lehetővé teszi számunkra, hogy közel húzódjunk Hozzá és segítséget kapjunk, amikor szükségünk van rá.
Az Ima Kiváltsága
Alázatra késztet a kiváltság, hogy bármikor és bárhol közel húzódhatok Istenhez. Bűnösökként nem érdemeljük meg, hogy közelébe kerülhessünk. Kicsoda Isten? Végtelen szentség, tökéletesség, igazság és tisztaság. Kik vagyunk mi? Teremtett lények, telve büszkeséggel, halottak vétkeinkben és bűneinkben. Arra sem vagyunk méltóak arra, hogy belépjünk a jelenlétébe, nem hogy egyenesen a Mindenhatóval beszéljünk.
De van Valaki, aki helyreállítja a dolgokat. Jézus, akinek a neve azt jelenti „Megvált az Úr”, eljött, hogy megbékéltessen minket Istennel halála és feltámadása által. Magára vette a büntetésünket, kifizette a váltságot értünk, azért, hogy hit által helyreállhassunk Istennel.
Most, kegyelem által megváltva, az Atya örökbefogadott gyermekei vagyunk, örököstársai Krisztusnak. Ez azt jelenti, hogy most már Isten jelenlétébe tartozunk. Álnokságunkat eltakarta Krisztus igazságának köntöse. Ezért szabad belépésünk van a Mindenható tróntermébe, aki előtt még az angyalok is eltakarják a szemüket (Ézs. 6:2, Zsolt. 4:8). Nem csak belépésünk van Isten jelenlétébe az ima által, hanem teljes és szerető figyelme is a miénk. Elérhetünk Isten füléhez, és ez kritikusan fontos a hitbeli életünkhöz.
Növekedés Ima Által
Azért vagyunk sokan restek az imára, mert nem hiszünk fontosságában. Azt gondoljuk, hogy végig tudjuk csinálni a napunkat Isten segítsége és vezetése nélkül. Úgy teszünk, mintha elég eltökéltek lennénk ahhoz, hogy ellenálljunk a kísértésnek, elég erősek ahhoz, hogy legyőzzük sátán támadásait, elég ügyesek, ahhoz, hogy a világ dolgai között ellavírozzunk, és elég szellemiek ahhoz, hogy megértsük Isten Igéjét magunktól. Azt gondoljuk, hogy önmagunkban elégségesek vagyunk.
Amikor megnézzük Jézus életét, van egy dolog, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ez pedig a számos alkalom, amikor visszavonult a tömegtől azért, hogy imában időt töltsön Atyjával (Márk 1:35; Mt 14:23; Lk6:12; Lk 22.32). Isten Fia, aki lecsendesítette a vihart, kiűzte az ördögöket, és legyőzte a betegségeket, ismerte az ima fontosságát és mindennapjai részévé tette.
A gyakorlati keresztény élet legfontosabb témája az ima. Minden más téma másodrendű. Biblia olvasás, a pihenő nap betartása, prédikáció hallgatás, gyülekezetbe járás, vagy Úrvacsora – ezek mind komoly dolgok. De egyik sem olyan fontos, mint a magányos imádkozás.
J. C. Ryle (1816-1900)
Az ima fontos mert…
újra Istenre irányítja a szemünket.
erőt ad.
közel von Istenhez.
vigaszt nyújt.
békességet hoz.
lángra lobbantja Isten iránti szeretetünket.
a szomorúság és fájdalom idején menedékünk.
a gyógyulás helye az összetörtnek és fájónak.
a bölcsesség és az útmutatás keresésének ideje.
az imádat és dicsőítés ideje.
Az ima fontos, de nem Istennek van rá szüksége. Isten nem tart igényt az imáinkra, de úgy döntött, hogy azok által munkálkodik, gyógyít, állít helyre, motivál, vigasztal és ment meg.
Óh, keresztények, mily gyakran ölelt át az Atya minket imánk kezdetén, szólt békességet imánk közepén, és töltött el örömmel és bizonyossággal imánk végeztével!
Thomas Brooks (1608-1680)
Csatlakozz hozzánk tanulmányunkban, amint olyan kérdésekre keresünk választ, hogy „Miként imádkozzunk?’’ vagy „Miért imádkozzunk?’’ vagy „Isten hallja imáinkat?”
Az az imám, hogy amit megtanulunk a tanulmányunk során, változzon át olyan „üzemanyaggá’’, amire szükségünk van, hogy imádkozó nőkké váljunk, akik számára, L. Dabney szavaival élve, az ima „éltető levegővétel’’.
