Békesség a várakozásban

Andrea Howey

Mielőtt második levelét is lezárná, Péter még egyszer emlékezteti szeretett olvasóit, hogy odaszánt élettel várják Krisztus visszajövetelét, hogy békességben találja őket az Úr. Ahogy végigolvasom buzdítását, gondolataim nem tudnak nem elkalandozni a várakozás számos időszakára, amin keresztülmentem. Az eljegyzés és házasságkötés között eltöltött nyár. Két terhesség, melyek alatt egy új, pici baba érkezésére vártam. Egy év várakozás az orvosi engedélyre, hogy a tengerentúlra költözhessek, és missziómunkába kezdjek. Ha őszinte akarok lenni, legkevésbé használnám ezen időszakok jellemzésére a békés jelzőt. Nyomasztó? Igen. Szorongó? Teljes mértékben. Izgalmas? Néha.

A várakozási időszakokat az életemben gyakran feszültség és szorongás jellemzi. Két állapot között vergődöm ilyenkor: vágyok arra a biztonságra és jólétre amit akkor tapasztalok, mikor úgy érzem, ura vagyok a jelennek, másrészt pedig vágyom arra a reményteljes állapotra, amelyet a jövőre gondolva érzek, hogy valami újat és életet adó dolgot hozhat magával.

De a valóság az, hogy sok dolog, amire vágyunk és várunk földi életünk során, elmarad a várakozásainktól.

Gyakran megtörténik, hogy az amit remélünk, amire vágyunk, amiért imádkozunk és amire várunk, nem azt hozza magával, amit elképzeltünk.

Isten ígéretein kívül semmi sem biztos ebben az életben. De halleluja, Isten ígéretei a miénk! Tudjuk a történetünk végét. Várunk valami biztosat és szilárdat; ez egy olyan remény, amit nem lehet megingatni.

Ahogy arra Péter is olyan határozottan emlékeztet bennünket, Jézus visszajön. Egyetlen, Krisztus visszajövetelével kapcsolatos várakozásunk sem fog csalódással végződni. Sőt, hiszem, hogy a Jézussal töltött örökkévalóságra vonatkozó elképzeléseink el fognak törpülni amellett, amit az Ő jelenlétében meg fogunk tapasztalni. És ez mélységes békét kellene keltsen bennünk.

Ez a jövőbeli ígéret, amelyre várunk, Isten múltbeli és jelenlegi hűségén nyugszik.

Hisszük, hogy Jézus visszajön, mert már megtapasztaltuk a kereszten elvégzett megváltó munkájának életet átalakító erejét és kegyelmét. Láttuk az Ő dicsőségét és hatalmát teljes mértékben megmutatkozni az életünkben a halála és feltámadása által elhozott teljességen keresztül. Ez a feszültség a már megdicsőült Krisztus és az ezután történő megdicsőülés között az, ami reménységben hajt minket előre.

De ezt a békés várakozást, amíg Jézus visszatér, nem meghúzódva, elbújva kell megélni. A békesség, amit Isten ad nekünk, nem egyszerűen a félelem, a szorongás vagy az aggodalom hiányáról szól. Ez visszavezet bennünket ahhoz az Istenhez, aki teremtett, szeret és akar minket, és akinek terve van velünk; visszavezet egy folyamatosan növekvő kapcsolathoz Vele.

Ez a békesség arra emlékeztet bennünket, hogy megbékéltünk Istennel, és Krisztusban teljesek lettünk.

Pál emlékeztet minket Isten ígéretére, miszerint „Most tehát Isten elfogadott bennünket a hitünk alapján. Ezért Urunk, Jézus Krisztus által békességben élünk vele” (Róma 5:1).

Krisztus testében, vagyis a gyülekezetben, a békesség arra bátorít, hogy keressük az egységet és a szeretetet keresztény társainkkal, együtt növekedve Krisztus képmására. Visszatérek Péter korábbi emlékeztetőjére, miszerint mi Isten kiválaszott népe vagyunk, és együtt hirdetjük kiválóságát (1 Péter 2:9-10). A világban a mi békességünk arra ösztönöz minket, hogy békességszerzők legyünk, hogy megosszuk Jézus jó hírét másokkal, hogy ők is békességet találjanak Benne. Jézus azt tanítja, hogy „áldottak, akik békességet teremtenek, mert őket Isten gyermekeinek nevezik” (Máté 5:9).

Ahogy áttanulmányoztam ezt a részt, az Úr felvetett néhány elgondolkodtató kérdést bennem:

Előtérbe helyezem-e a békét a szívemben? Továbbra is dolgozom és fáradozom azon, hogy elég jó legyek ahhoz, hogy kiérdemeljem Isten kegyelmét, vagy megpihenek Isten kegyelmi ajándékában, az üdvösségben? Hogyan indíthatnám minden reggelem azzal, hogy emlékeztetem magam arra, hogy megbékéltem Istennel Jézus Krisztus halála és feltámadása által?

Békére törekszem-e keresztény közösségemmel? Becsülöm-e Krisztus testét, és vágyom-e arra, hogy lássam a gyülekezetet növekedni érettségben és egységben? Hogyan nézne ki az, ha keresztény közösségem együtt növekedne egyre hasonlóbbá Jézushoz?

Munkálom a békességet a körülöttem lévő elveszett világban? Keresem-e a lehetőségeket arra, hogy megosszam Isten békéjének valóságát azokkal, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülök? Hogyan tudnék növekedni az imaéletemben, a családom és a barátaim üdvösségéért?

Péter megosztja velünk a békés várakozás titkát. Arra buzdít, hogy „növekedjünk Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében” minden egyes nap. Ha munkálkodva várakozunk, ha egyre mélyülünk Megváltónk megismerésében, ha időt szánunk arra, hogy ígéreteire figyeljünk az imádságon és az Igén keresztül, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy meggyökerezünk a hálában aziránt a béke iránt amit Ő hozott nekünk, igazi testvéri szeretetet fogunk árasztani a szentek felé, akiket mellénk helyezett, hogy együtt haladjunk az úton, és telve leszünk együttérzéssel, hogy lássuk a világot is részesülni ebben a békében. Az én imám az, hogy egy napon mindannyian készen álljunk majd, amikor maga a Béke Fejedelme visszatér, hogy a mennybe vigyen minket.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/triumph-over-trials/peace-in-the-waiting/
Fordította: Gál Tamara
Kép: Vasadi Dubován Judith

Andrea Howey kalligráfus a texasi Dallasban. Kalligráfusi karrierét azzal kezdte, hogy a veszteség idején igeverseket és bátorító szavakat vetett papírra, majd Isten elkezdte felhasználni ezeket arra, hogy a közösségi médián keresztül szerte a világon élő emberekhez juttassa el bátorítását. Ma is kézzel írt szövegeket és termékeket gyárt, már üzleti szinten, valamint szabadúszóként munkálkodik gyülekezetekben, írók felé és egyéb projektekben is részt vesz, mindig azzal a céllal, hogy bátorítsa az emberek lelkét, megerősítse a hitüket és mindenekelőtt Jézusra mutathasson. Gyönyörű dizájnjait megnézheted az andreahowey.com weboldalon vagy vedd fel vele a kapcsolatot Instagram-on.