“…hogy (…) képesek legyetek (…) annak a megragadására, hogy milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély az isteni szeretet. Bár ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni, én mégis azért imádkozom, hogy átéljétek, és igazán megismerjétek Krisztus szeretetét, és ezáltal Isten maga töltsön be titeket teljesen.”
(Ef. 3:18-19, EFO)
1995-öt írunk, és én éppen egy személyiségi krízis közepén vagyok.
Háromszor változtattam meg a főiskolai fő szakomat, úgy le vagyok égve, hogy alig tudok összegyűjteni elég pénzt, hogy kimoshassam a ruháim, és nem tudok átmenni szerves kémiából, ami életmentő lenne. És elkeserítően egyedülálló vagyok… említettem már?
Elkeserítően céltalan az élet sokféle területét illetően.
Elkezdtem hát imádkozni.
Sokféle imádságot mondtam el abban az évben. Kértem Istent vezetésért a karrierem alakulását illetően. Kértem, hogy enyhítsen az anyagi terheimen. És merészen esedeztem hozzá, hogy küldjön egy értékes társat az utamba.
És még mindig hallgatás.
Nem értettem. Követtem Istent kislánykorom óta. Láttam a hűségét az életemben, sokféle módon a huszonegy-néhány évemen keresztül. Cserébe próbáltam hűséges lenni én is. De az élet abban az időszakban üresnek tűnt, bármivel is próbáltam betölteni az elkeserítő területeket.
És aztán elmentem Haiti-be és néztem, ahogyan az a lány dicsőített.
A főiskolai tavaszi szünet volt, és hirtelen ott találtam magam az egyik legszegényebb faluban a világ legszegényebb népe körében. Csak a fizikailag látható szükségletét nézve, elhanyagolható fontosságúak voltak az én kéréseim. Míg én alapvető életcélnak voltam hiányában, ez a lány nélkülözte az ételt, a ruházatot, és a fedelet a feje fölül… alapvető szükségletek a túléléshez.
De így is telve volt egy olyan örömmel, amit nem tudott magában tartani.
Láttam a szeme csillogásából és a ragályos mosolyából. Láttam abból, ahogyan énekelt mindenféle gátlás nélküli imádattal, a Megváltója felé. Békességet láttam a viselkedésében és nagylelkűséget a szellemében. A külső körülményei nem voltak meghatározóak… helyette a belső öröme tört át.
És ez volt az a pont, amikor felismertem, hogy teljesen rossz dologra összepontosítottam. A világból jövő megelégedettséget hajtottam, ahelyett, hogy a Megváltómban találtam volna megelégedettséget.
Az Istennel való közösségre lettünk teremtve. Hogy a megelégedettségünket teljesen Benne találjuk meg. És ha ismerjük Krisztust… tényleg ismerjük Őt és Szellemben járunk, akkor ott teljes örömöt találunk, függetlenül attól, hogy mit dobál a világ az utunkba.
„Isten szeretetének van szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége, de sosem érhetünk el a végére. A mi kapacitásunk Isten szeretetének megtapasztalására, sokkal előbb kifullad, mint Isten kapacitása arra, hogy adjon. Az a kép, ahogyan Krisztus hit által bennünk lakozik, megajándékoz minket lenyűgöző és megnyugtató lehetőségekkel. Amit Krisztus tesz bennünk és általunk mindig ’rendkívül bőségesen meghaladja azt, amit kérni vagy elgondolni tudnánk.’” – (Max Lucado)
Barátom, meg tudnál állni és tudnád csak egyszerűen csodálni Isten feléd való szeretetét ezen a napon?
Legyen benned túláradó öröm csupán arra gondolva, hogy ki is Ő.
Szánj arra ma időt, hogy ünnepeled a bűn és halál feletti győzelmét, és áldd Őt azért az áldozatért, amit helyetted hozott.
Találj megnyugvást tudva, hogy Ő nem hagyott téged árván, hanem eljött hozzád.
Nyugodj meg abban a tényben, hogy akik Krisztusban vannak, semmi sem választhatja el őket az Ő szeretetétől.
És minden más imádság közül, amit ebben az évben imádkozol, legyen ez a lista legelején:
„Arra kérem, hogy dicsőséges gazdagsága szerint erősítse meg a „belső embert” bennetek a Szent Szellem segítségével, hogy Krisztus maga lakjon a szívetekben, hit által. Azt kérem, hogy mélyen gyökerezzetek bele az isteni szeretetbe, sőt, egész életetek erre épüljön. Kérem, hogy ilyen módon képesek legyetek — Isten egész népével együtt — annak a megragadására, hogy milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély az isteni szeretet. Bár ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni, én mégis azért imádkozom, hogy átéljétek, és igazán megismerjétek Krisztus szeretetét, és ezáltal Isten maga töltsön be titeket teljesen.” Efézus 3:16-19
Istenünk, töltsd be magaddal a bennünk lévő üres helyeket. Semmi más ezen a világon nem fogható ehhez…
Az Ő lábainál,
BESZÉLGESSÜNK:
Mi az ami leginkább kísért, hogy betöltsd vele az üres helyeket, Jézuson kívül? A csapatunk szeretne imádkozni érted ma…
Fordította: Gyaraki Annabell
