Az én királyságom nem ehhez a világhoz tartozik…
Az elmúlt hét során megtanulhattuk Dávid életéből, hogy egy ember szíve sokkal fontosabb a megjelenésénél. (1 Sámuel 16:7). Isten Dávidot Jézus útkészítőjeként használta fel, és Jézus királysága eltért mindattól, amire bárki is számított.
Bárki, kivéve Istent.
Ma azt láthatjuk, hogy Jézus azért jött, hogy egy szellemi királyságot alapítson, annak ellenére, hogy a körülötte élők egy fizikai királyságra számítottak.
A zsidók azt akarták, hogy a rég várt Messiásuk belépjen a világukba és felrázzon mindent. Arra vágytak, hogy ő eljöjjön és megmentse a népüket, de olyan úton és módon, ahogy ők azt elképzelték. Megváltást akartak – de nem a saját megtört állapotukból, bűneikből és megbánásaikból – hanem a fizikai ellenségeiktől és az elnyomásból, amely alatt éltek. Valójában bosszút akartak: azokon az embereken, akik bántották őket és a bánásmódért, amiben részük volt. Azt akarták, hogy római elnyomóiknak megfizessenek, a szó szoros és átvitt értelmében.
Ha megvizsgálom a szívemet, látom, hogy én sem vagyok különb náluk. Én sem akarok lelkimegoldásokat a fizikai problémáimra. De Jézus útjai nem a mi útjaink, és miért is gondolnánk, hogy az Ő királysága olyan, mint amit el tudnánk valaha képzelni?
Jézus királysága lelki jellegű.
Nincsenek határvonalai, hanem azok szívében lakik, akik Őt szeretik. Férfiak, nők, fiatalok és idősek. Ő nem diszkriminál. Amerikaiak, mexikóiak, magyarok, oroszok, marokkóiak, zsidók, és samaritánusok… a politikai különbségek eltűnnek és falak omlanak össze, miközben tanuljuk, hogyan éljünk Érte és az Ő királyságáért, sokkal inkább, mint magunkért. Kezet nyújtva, együtt érző szívvel fordulunk egymáshoz, miközben új beszélgetések és barátságok jönnek létre.
Fegyverei lelki jellegűek: ima, megbocsátás, igazság és szeretet.
Ezek a fegyverek sokkal erősebbek bármiféle hadsereg felszereltségénél. Ezek a fegyverek meg tudják változtatni a családjaink és nemzeteink jövőjét – személyes életünket – ha úgy döntünk, hogy használni fogjuk őket.
Ezek a fegyverek elérhetőek számunkra, és ezekhez hasonlót nem látott még a világ. De a döntés a mi kezünkben van. Felfogjuk-e, hogy a harcainkat, amikkel valójában szembesülünk, nem tudja semmiféle fizikai fegyver legyőzni, és használjuk-e azokat a fegyvereket, amiket Jézus oly nagy jóindulattal adott nekünk? Ne hagyd magad becsapni! Annak ellenére, hogy úgy tűnik, harcaink nemzet nemzet ellen, család család ellen, szomszéd szomszéd ellen folynak… el kell döntenünk, hogy mélyebbre tekintünk. A harcaink, amelyekkel szembesülünk, lelki harcok és azokkal a lelki fegyverekkel kell harcolnunk, amiket Jézus adott nekünk.
El kell határoznunk, hogy az ima erejével vágunk vissza, és nem szavakkal romboljuk le egymást.
El kell döntenünk, hogy Isten igazságával és nem a magunk igazával fogunk harcolni.
El kell határoznunk, hogy a szeretetet választjuk gyűlölet helyett, megbocsátást harag helyett, és egységet a viszálykodás helyett.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus királyságának van ellensége: a bűn és Sátán.
Olyan nőkként, akiket az Isten Igéje hatalmazott fel, folyamatosan emlékeznünk kell arra, hogy Jézus királysága nem ehhez a világhoz tartozik… ahogy a mienk sem. Jézus királysága a mi szíveinkben van (Lukács 17:21).
Beszélgessünk: Ismerve ezt az igazságot, hogyan tudjuk Jézus királyságát a világba vinni?
Szeresd nagyon Istent!
Fordította: Vasadiné Dubován Judith
