Ismerős neked Penn&Teller? Két férfiról van szó, akik éveken keresztül bűvész show-ban szerepeltek. Penn Jillette szókimondó ateista. Az egyik show után odament hozzá egy üzletember és kedvesen beszélt vele a show-ról. Majd azt mondta, hogy szeretne adni neki egy Bibliát. Penn-re mély benyomást tett ez a tett, hogy ez a férfi egyenesen a szemébe néz, őszinte szavakat mond, és nem szégyell neki odaadni azt a kis Bibliát. Később Penn visszautalt az esetre egy youtube videóban és ezt mondta:
„Nem tudom tisztelni azokat az embereket, akik nem beszélnek a hitükről. Ha hiszed, hogy van mennyország és van pokol, és az emberek a pokolba kerülhetnek… és nem gondolod, hogy érdemes lenne erről beszélni, mert esetleg kellemetlen lenne – akkor mégis: mennyire kell utálnod valakit ahhoz, hogy ne beszélj neki a hitedről? Mennyire utálhatsz valakit, ha hiszed azt, hogy van örök élet, és nem beszélsz róla?”
Máté 28-ban utasítást kaptunk arra, hogy menjünk és tanítványozzunk. Arra hívattunk, hogy vigyük a jó hírt, amit hallottunk és elfogadtunk és osszuk meg azokkal, akik még elveszett állapotban vannak. Ez néhányunknak azt jelenti, hogy misszionáriusok leszünk a világ egyik eldugott részén, de legtöbbünknek mégis csak azt jelenti, hogy világossággá válunk a körülöttünk élők között és megosztjuk velük Krisztus jó hírét, hogy Krisztust keresztre feszítették azért a városért, azért a szomszédságért, ahol éppen most élünk. Penn-nek igaza van, ha nem akarjuk megosztani az üzenetet másokkal, mit mesél ez a mi irántuk való szeretetünkről?
Az üzenetünk
Az üzenet, amit meg kell osztanunk ugyanaz, amit nekünk is meg kell hallanunk, nem igaz? Jézus meghalt a bűnösökért, hogy szabadok lehessünk! Szabadok a bűn rabságától, a bűn hatalmától és egy napon szabadok a bűn jelenlététől. A bűn egy átok rajtunk, de van szabadulás Jézuson keresztül, aki a helyettesünk és az ügyvédünk. Ez a jó hír!
Módszerünk
Hallottad a kifejezést: „hirdesd az evangéliumot folyamatosan, és ha kell, használd szavaidat is”? Assisi Ferencnek tulajdonítják ezt a mondást, de ő sosem mondott ilyet. Egyik írásában sincs benne, sem a tanítványai, sem az életrajzírói nem tesznek róla említést.
Megértem ennek a mondásnak az üzenetét. Alapvetően az életünknek kell Jézusra mutatnia oly módon, hogy ne is használjunk szavakat. De ez csak részben igaz. Igen, arra vagyunk elhívva, hogy világítsunk a sötétben és mások lássák, hogy bennünk valami más van, ha látják, ahogy élünk, és hallják, amit mondunk. Az evangélium üzenete azonban egy szóbeli üzenet.
Jézus nagyon sok időt töltött az ige hirdetésével és a tanítással. Minden csodáját szavak kísérték. Az „IGÉ”-nek nevezték (János 1). Pál arra emlékeztet minket a Róma 10:14-ben, hogy nincs szabadulás, ha nem hallja az ember az igét.
Hogyan fognak Jézushoz fordulni, ha nem hisznek benne? Hogyan fognak hinni benne, ha nem hallottak róla? És hogyan fognak róla hallani, ha nincs aki beszéljen róla nekik?
Személy szerint azt gondolom, bárcsak ne lenne szükség a szavakra. Kellemetlenül érzem magam az emberek között, kivéve ha nem a barátaim között vagyok. Az a gondolat, hogy menjek oda egy idegenhez és kezdjek el neki beszélni arraól, hogy szüksége van a megváltásra, rendkívüli szorongással tölt el. Szerencsére nem ez az egyetlen módja annak, hogy hirdessük az igét. Sokkal hatékonyabb módja ennek az, ha megosztjuk Jézus iránti szeretetünket a kapcsolatainkon keresztül. Ezeknek a barátságoknak azonban őszintének és hitelesnek kell lenniük. Az emberek hamar megérzik, hogy őszintén szeretik őket, vagy csak egy projekt részei.
Bizalmunk
Nem érzem úgy, hogy a szavak embere lennék, különösen akkor nem, amikor szemtől szembe állok valakivel. Ez rendben van. Nem saját képességeinkben kell bíznunk, hogy tökéletesen fogjuk elmondani az evangéliumot (bár ezen kell dolgoznunk folyamatosan), vagy hogy elég meggyőzőek voltunk-e.
Istenben kell bíznunk.
Hűségesen kell engedelmeskednünk, majd abban bíznunk, hogy a Lélek használni fogja szavainkat annak az embernek a szívében, akivel beszélünk. El kell vetnünk magot szeretettel, majd hagynunk kell, hogy Isten munkálkodjon.
Ne felejtsük el, hogy Isten mindig velünk van! Ő ezt megígért nekünk és az Ő állandósága és igazmondása biztosít minket arról, hogy Ő mindig megtartja, amit ígért.
Hozd ki a legtöbbet azokból a kapcsolatokból, amelyeket Isten neked adott. Élj úgy, hogy tűnjön fel másoknak és kérdezzenek, de arra is légy készen, hogy Krisztus áldozatáról szóban is tudj beszélni.
Legyünk olyan nők, akik nem szégyellik az evangéliumot, akik annyira szeretik Megváltójukat, hogy nem tudják ezt a csodálatos üzenetet megtartani maguknak.
Jézusra nézve:
JEN
