Ha a következő 30 nap alatt csak egyetlen dologért imádkozhatnál naponta (abban a reményben, hogy Isten úgy válaszol arra, ahogyan szeretnéd), mi volna az?
Állj meg.
Ne gondolkodj túl sokáig rajta. Legyünk őszinték magunkhoz, lányok. Mi az a dolog, ami elsőként eszünkbe jutott?
Ha az én kapcsolati körömre gondolok, íme pár olyan dolog amiért néhányan imádkozhattok:
Jobb állás.
Férj.
Fizikai gyógyulás.
Tartalmas barátságok.
Anyagi fedezet.
Egy tékozló gyermek visszatérése.
Szabadulás a depresszióból.
Egy kapcsolat helyreállása.
Nyaralás, kiszabadulás az élet stresszes körülményeiből.
Bár mindannyiunknak más az élettörténete, a nehézségek gyakran a felszínre kerülnek életünkben, amitől Jézus lábaihoz menekülünk, ahol az Ő közbelépéséért és kegyelméért esedezünk. Lányok, a megfelelő helyre érkezünk ilyenkor. Amikor azonban belefeledkezünk a mindennapos személyes küzdelmeinkbe, néha megfeledkezünk arról a nagyobb tervről, amit Isten ennek a világnak elgondolt.
„Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk.” – Kolossé 1:3
Pál imái Isten szívére összpontosítottak a legnagyobb nehézségek közepette is.
A Kolosséi levél első részében arról olvasunk, hogy Pál házi őrizetben van Rómában, és a Kolossé nevű kis városban élő keresztyéneknek ír. Az élete távolról sem volt tökéletesnek nevezhető. Miközben Pál a bírósági tárgyalására vár, és abban reménykedik, hogy végül visszakapja szabadságát, a kolosséi híveket egyes tévtanítók folyamatos nyomás alatt tartották, így próbálták hitük alapjait teljesen megingatni.
Az említett nehézségek mellett azt is tudjuk, hogy Pálnak a folytonosan gyötrő tövissel kellett együtt élnie (2 Kor. 12), mindamellett, hogy azt megelőzően már sokat szenvedett Krisztusért (erről a 2 Kor. 11-ben olvashatunk egy szerény összefoglalót).
Teljesen érthető lenne, ha Pál az életét támadó sorozatos nehézségek között így kiáltott volna fel: „Hol vagy, Uram?”. Teljesen megértenénk, ha szavai kétséget árasztanának, vagy azt éreztetnék, hogy elege van, feladja, sőt, valószínűleg egyetértően helyeselnénk, ha imái ingerültségről árulkodnának az őt érő könyörtelenségek miatt.
Elképesztő módon Pál levelei a fentebb említett viselkedések egyikéről sem árulkodnak.
Észrevettem azonban legalább négy dolgot, amit megtanulhatunk Pál imáiból, ahogyan szenvedései között a kolosséi hívekért könyörgött:
1. Imádkozás közben összpontosíts Istenre. „Azt kérjük Istentől, hogy akaratának teljes megértése által töltsön be titeket mindenféle szellemi bölcsességgel és belátással. Kérjük, hogy az életetek méltó legyen az Úrhoz, sok örömet szerezzetek neki, sokféle jó tettet vigyetek véghez, és hogy egyre mélyebben ismerjétek meg Istent.”
Kihívás: Ahelyett, hogy arra kérnéd Istent, hogy elvegye a „tövist” az életedből, imádkozz, hogy Isten töltsön be az Ő bölcsességével és belátással, hogy egyre jobban Hozzá hasonlóvá válj, hogy örömet szerezz az Úrnak, sok gyümölcsöt teremj az Ő országa számára, még a szenvedések között is. Imádkozz bátran, hogy körülményeid ellenére Isten elégítsen meg téged bőségesen.
2. Imádkozás közben összpontosíts másokra. „Amióta ezeket a jó híreket hallottuk felőletek, szüntelen imádkozunk értetek…”, „Kérjük, hogy Isten a saját dicsőségének hatalma szerint erősítsen meg benneteket minden tekintetben, hogy minden körülmények között állhatatosan és türelmesen helyt álljatok, sőt, hogy mindezt örömmel és hálás szívvel tegyétek.”
Kihívás: Ahelyett, hogy kizárólag saját szükségeidért imádkoznál, tudatosan vidd Isten elé azokat a személyeket, akiknek szükségük van Isten megerősítésére, hogy el tudják viselni türelemmel és örömmel a nehézségeket (aztán bátorítsd őket azáltal, hogy tudtukra adod, hogy imádkozol értük!) Az, hogy másokra fókuszálunk megfelelő perspektívát ad, lehetőséget teremt arra, hogy megvigasztaljunk másokat azzal a vigasztalással amit Istentől kaptunk (2 Kor 1:4)
3. Imádkozás közben összpontosíts a Szentírásra. „Ez a hit és szeretet pedig abból a reménységetekből fakad, amely a Mennyben elkészítve vár reátok, s amelyről akkor hallottatok először, amikor az igazság üzenetét, az örömhírt megismertétek. Az örömhír hozzátok is eljutott, akárcsak a többi nemzethez, szerte a világon. Igen, az örömhír egyre jobban terjed, és mindenhol jó gyümölcsöket terem. Nálatok is így van ez, amióta csak hallottátok, és igazán megismertétek Isten kegyelmét…”
Kihívás: Krisztus-követőként a szenvedések közepette imádkozz bizalommal a Szentírás igazságaiba kapaszkodva – emlékezve Krisztus áldozatára és a halál felett való győzelmére, a kegyelemre, amely által megállhatunk Isten előtt (Róma 5:2), abban a tudatban, hogy a jelenlegi szenvedések nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amelyben részesülünk (Róma 8:18). Milyen óriási lehetőség ez arra, hogy a világ meglássa az örömhír reménységét azáltal, ahogyan te megéled!
4. Imádkozás közben összpontosíts a hálaadásra. „Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk.” „Igen, adjatok hálát az Atyának! Mert ő tett benneteket alkalmassá, hogy részt vegyetek abban az örökségben, amelyet Isten készített szent népe számára a világosságban.”
Kihívás: Vedd sorba egyenként az áldásokat, amiben részesültél – hangosan említsd meg imáidban Édesatyádnak – figyeld meg, ahogyan a pillanatnyi megpróbáltatások elhomályosulnak az Ő kegyelme és dicsősége fényében.
„Szenved-e valaki közületek? Imádkozzon.” – Jakab 5:13
Az Ő lábainál:
Beszélgessünk:
Kész vagy arra, hogy átváltoztasd imaéletedet a szenvedések között? A hozzászólásokban oszd meg velünk mai imádat a fennebb említett egy (vagy két) kihívás alapján…
