Mi a név? Az elsődleges információ rólunk. Legelőször a nevünkkel találkozunk, mert azt halljuk legtöbbször.. Az elsők közé tartozik, amit megtanulunk születésünk után, amit ránk a legtöbbször mondanak..
Istennek is rengeteg neve van, ezek közül néhányat végig is tanulmányoztunk már, az elmúlt karácsonyi időszakban . Csodálatos nevei vannak, olyanok, amilyenek senki másra nem jellemzők (Ézsaiás 9:5). Az Ő dicséretének is egy formája, ha kimondjuk, felsoroljuk az Ő neveit, és ezekkel azonosítjuk őt.. Elhisszük róla, hogy Ő ilyen..
Az Ő nevének hatalmas ereje van, amit bármikor segitségül is hívhatunk.
De mi a te neved egy mélyebb értelemben? Hogy hívnak téged ma? Kinek a megnevezésére hallgatsz?
Arra a névre, ami azt mondja, nem vagy értékes? Vagy arra, ami elmondja az igazságot veled kapcsolatban, hogy felbecsülhetetlenül nagy kincs vagy?
Arra a névre hallgatsz, amit magaddal azonosítottál? Amit mások véleménye alapján magadra húztál?
Tudod e, hogy Isten hogy hív Téged?
Nekem sokat kell mostanában kűzdenem a neveimmel.. Amik a múltban rám ragadtak, amik kísérteni látszanak, amiktől nehéz megszabadulni.. És ez egy harc, ami sokszor hosszabb ideig tart, de mindannyian folyamatosan csiszolódunk, és egyre inkább az Ő képére formálódunk, és elvégzi bennünk a munkát az Ő napjára..
De úra és újra meg kell kérdeznem magamtól, hogy tudom e, hogy Isten milyen neveken hív engem? Kicseréltem e a rossz neveket jókra?
De az alázattal kell kezdődnie mindennek, hogy úgy megyek oda Istenhez, hogy tudom mi a nevem, az emberi esendő jellemem szerint.. Tudom minek hívhatnál. tudom mások minek hívnak – sokszor jogosan is – de azért jöttem, hogy adj nekem új nevet.. Olyat amit mindenki kaphat, aki szeretné Isten megbocsátást az életében, és emlékeztess rá, ha elfelejteném később, hogy milyen nevet kaptam, amikor megtértem.. Ő már akkor szeretett, amikor bűnös voltam és akkor meghalt értem, amikor engem még nem is érdekelt (Róma 5:8 szerint).. Ő mindenkit egy csodás új néven akart hívni, és nem a régi koszos nevén..
Mindenkit értékesnek és becsesnek akar látni, mert Ő maga a szeretet.. “Drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek..”, olvashatjuk az Ézsaiás 43:4-ben ..
Mi emberek olyanok vagyunk, hogy hiába szeretünk valakit, sokszor nem jó neveken hívjuk, nem azzal azonosítjuk, akinek Őt Krisztus látja..
Az, hogy mások hogyan hívnak minket, az az ő belső állapotunk függvénye is, sokszor róluk szól, és nem rólunk.. Tudod e, hogy az a sok jelző, megnevezés, “jó szándékú” azonosítás amit gyerekkorunktól magunkra vettünk sokszor hihetetlenül hamis?
Ha tudom, hogy Krisztus mit gondol rólam, ha tudom, hogy ki vagyok igazán, ha látom az értékemet, amit az Ő megbocsátása révén tehetek magamévá, akkor mondhatnak más dolgokat a körülöttem lévők, hívhatnak akárhogy, el tudom vonatkoztatni magamtól azzal az erővel, amit Tőle kapok.. Ki tudom mondani, hogy ez a másik ember állapotáról szól és nem rólam..
Ugyanakkor kész vagyok e én arra, hogy változtassak a neveken, ahogy másokat hívtam, amiket másokkal azonosítok? Látom e azt, hogy Isten nekik is megbocsátott? A többi hívő, keresztény ismerősömet, rokonomat hogy kezelem? Úgy mint aki tudja, hogy a disznók ételéből akart enni egykor, és vágyott haza? Vagy úgy, mint az, aki sosem ment el otthonról, és ezért túlságosan is jónak látja magát, jobbnak másoknál, és ezért másokat lenéz? Joy nagyon megérintően beszél erről a heti fejezetünkben, amikor elmondja, hogy saját magát mennyire az idősebb testvérhez tudja hasonlítani, aki először nem tudott megbocsátani a testvérének, aki elkóborolt…(Lukács 15:11)
A “túl jó vagyok”, vagy a “semmirekellő vagyok” nevemet oda kell tennem elé..
Ahogy Joy is megfogalmazza, igazából mindegy melyik oldalon álltam, egyik sem állhatna meg Isten előtt.. Sem az önigaz, sem az aki messze ment, és mindenét elherdálta…
Az asszony akit meg akartak kövezni, és semmirekellő, prostituáltnak volt azonosítva (János 8 alapján), új nevet kapott, amikor Jézus felsegítette, és nem kárhoztatta, hanem megbocsátását nyújtotta felé, és egy egészen más névvel küldte tovább..
Lehet, hogy sokan még mindig annak hívták, aki régen volt, de neki már más volt a neve és lehetőséget kapott az újrakezdésre.. A hitben járás, az, hogy tudjuk, hogy Isten megbocsátott nekünk, hogy már másként lát, pont erről szól, hogy egyre inkább azonosulni akarok a nevemmel, azzal amit Tőle kaptam.. Mert ez a feltétele, hogy másokat is így lássak.. hogy másoknak is meg tudjak bocsátani..
Menjünk ma oda hozzá, fogadjuk el a megbocsátását, bármit is tettünk..
Vigyük oda a nevünket elé, akár mi hívtuk úgy magunkat, akár mások, akár jellemző volt ránk a név, akár nem, menjünk oda hozzá, és adjuk oda!
Isten új nevet ad amikor neki adjuk az életünket, és folyamatosan emlékeztet a nevünkre ahogy vele hitben járunk, és ezzel együtt az értékünkre, arra, hogy mindig van felállás, és újra kezdés.. Mindig menjünk vissza hozzá, ha elfelejtettük hogyan is lát Ő minket, és dicsérjük Őt nagy neve miatt!
Szeretettel:
Annabell
