Crystal Stine
Amikor a (ma már) férjem megkérte a kezemet, a szülőházam tornácán voltunk, és bizony nem könnyítettem meg a dolgát.
Melegítőnadrág volt rajtam, egy kényelmes, családias estére készültem, ehelyett kint ültünk a hintán a hidegben, és nagyon úgy tűnt, hogy nem képes kimondani, amit szeretne. Zavarban voltam és türelmetlen – egészen addig, amíg végre feleségül kért.
A zavarból meglepetés, a türelmetlenségből izgatottság lett, és én „igen”-t mondtam, ő pedig ujjamra húzta a gyűrűt, amiről tudta, hogy tetszeni fog.
Tizenhat év elteltével a férjem észrevette, hogy nem viselem a gyűrűimet, mert egy ideje már nem illenek az ujjamra. Találtunk egy új szettet, ami lényegesen kedvezőbb árú volt, mint az eredeti, és mind méretében, mind stílusában jobban illett az életkoromhoz. A lány, aki egykor mindenből az ezüstöt kedvelte, mára a rózsaarany nagy rajongója lett, és az egyetemista, aki valami nagyot és díszeset akart, hogy legyen mit mutogatnia a barátnőknek, már csak valami egyszerűre és visszafogottra vágyott.
Elolvastam a gyűrűről szóló értékeléseket, és tudtam, hogy nem valami fényes vétel lesz. Ugyanis a legtöbb véleményben arról panaszkodtak, hogy a rózsaarany felület gyorsan lekopik. Én mégis megvettem, mert azt gondoltam, hogy az én esetemben úgyis másképp lesz.
Lelövöm a poént: nem volt más.
A gyűrű még mindig gyönyörű, de az egész rózsaarany réteg lekopott.
A kövek csak akkor ragyognak, ha rendszeresen letisztítom őket és egy bizonyos megvilágításba helyezem a gyűrűt. Még mindig szeretem az ékszert, és azt, amit jelképez, de az újdonság ereje – szó szerint – megkopott.
Sok szempontból úgy érzem magam, mint azok a gyűrűk. Elhasználódottnak. Hiányzik a megszokott ragyogásom. Kétségbeesetten szükségem van egy kis szerető kedvességre és bátorításra, hogy újra csilloghassak.
Az elmúlt évek félelemmel és bizonytalansággal teli „harcolj vagy menekülj” üzemmódja miatt a testem nem úgy működik, ahogy kellene.
Az ok? Olyan dolgokba vetettem a reménységemet, amik csak ideiglenesek, ahelyett, hogy a Jézus által felkínált reményben és biztonságban leltem volna nyugalomra.
A mai igeszakaszunk arra emlékeztetett, hogy a hitünk értékesebb az aranynál. Semmi, amit a világ tud nyújtani – nem számít, hogy mennyire díszes, csillogó, vagy lenyűgöző – nem ér fel a hitből fakadó élet gazdagságával, ami Jézust dicsőíti.
Nincs olyan kitűzhető életcél, nincs olyan pillanatnyi boldogság, ami hasonlítható lenne ahhoz, hogy elérjük hitünk célját: a lelkünk üdvösségét.
Legyünk olyan nők, akik ragyognak ebben a sötét világban – nem világi ékesség vagy eredmények miatt – hanem azért, mert a Jézusba vetett hűséges szeretetet és maradandó, értékálló reményt tükrözzük.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-goal-of-faith/
Fordította: Kiss Jázmin Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
Crystal Stine a szerzője a Szent sürgölődés (Holy Hustle) és A kiáltó „kell” lecsendesítése (Quieting the Shout of Should) c. könyveknek, országszerte tart csoportoknak előadásokat, és ő a gyülekezet kommunikációs igazgatója. Kapcsolatba léphettek vele online itt, a Youversion alkalmazásban pedig belekukkanthattok első könyvébe, a Szent sürgölődésbe egy ingyenes 10 napos olvasóterv keretében, és megtalálhatjátok őt az Instagramon is. Crystal Pennsylvaniában él a férjével, Mattel és a lányukkal, Madisonnal.
