Kedves barátnőm, a tanulmány, melyet hamarosan elkezdünk, neked és nekem szól. De szól édesanyáinknak, lányainknak, lánytestvéreinknek is. Valamint a barátainknak az utcából és a környékről. Mint nő, egy dologban biztos vagyok: mindannyian küzdünk azzal, hogy elhiszünk hazugságokat. Hazugságokat, melyek belopakodnak az életünkbe és ellopják az örömünket.
Attól a pillanattól fogva, hogy felébredünk, ostromolnak az elménket elárasztó hazugságok. És ha nem vigyázunk, elkezdünk hallgatni rájuk, sőt – még rosszabb – elkezdhetünk hinni bennük.
De nem kell ennek így lennie.
Ezért olyan fontos, hogy ismerjük Isten Igéjét és naponta megújítsuk elménket az Ő változhatatlan igazságaival.
„Ne alkalmazkodjatok a jelenlegi korszak életformájához! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és így gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek képesek megérteni és elfogadni, amit Isten akar: ami jó, ami neki tetszik, és ami tökéletes.” – Róma 12:2
Tehát barátaim, arra hívlak benneteket, hogy tartsatok velem ezen az utazáson, ebben a hazugságok ellen vívott csatában, és hogy felfedezzük együtt az Isten Szavában rejlő csodálatos igazságokat. Igazságokat, melyek által szabaddá lesz az elménk és a szívünk. Szabaddá, hogy szerethessük azt, akikké Krisztusban lettünk, és szabaddá, hogy elfogadhassuk az Ő szeretetét irántunk.
Az igazságban szabadság van.
A hazugságban megkötözöttség.
Minden nap lehetőségünk van dönteni, és a döntésünktől függ, hogy milyen napunk lesz. Minden nap dönthetünk úgy, hogy elhisszük a hallott hazugságokat, melyek rólunk vagy magunkból szólnak, vagy dönthetünk úgy, hogy elhisszük, amit Isten mond, és elfogadjuk az igazságot, melyet kegyelmesen nekünk kínál.
Azért imádkozom, hogy a következő hat hétben mindannyian növekedjünk bölcsességben, és tanuljunk meg olyan nők lenni, akik felismerik a hazugságot és megállítják azt, továbbá legyünk olyanok, akik az igazságot szólják a hazugság helyett.
Komolyan, alig várom, hogy elkezdjük együtt ezt a tanulmányt! Azokat a hazugságokat fogjuk sorra venni, amelyeket ti – eme csodálatos nők közössége –, felsoroltatok éves felmérésünk alkalmával! Hazugságok magatokról vagy Istenről, melyeket hallotok, és melyekkel küzdötök, hogy ne higgyétek el.
Ezek azok a hazugságok, melyek ellen harcoltatok, és amint olvasom őket, azon kapom magam, hogy bólogatok, miközben azt mondogatom: „én is”. Én is ugyanezekkel küzdök. Nem vagy egyedül.
Imádkozom, hogy a hat hét után, mindannyian erősebbek és bizakodóbbak legyünk, tudva, hogy kik vagyunk a mi csodálatos mennyei Édesapánk kegyelme és szeretete által.
És ki tudja, talán egy kis büszkeségre is lesz okunk.
