“Istenben bízz minden időben, népem! Öntsétek ki szíveteket előtte! Isten a mi menedékünk és biztonságunk!” Zsoltárok 62:8
Köszöntelek az Imádság Tanulmányunk 4. hetében.
Most beszéljünk a mai versekről. Ezen a héten azt nézzük meg, hogyan imádkozzunk, és a mai nap kulcsszava az “őszinteség”. A zsoltárok 62:8 szerint ki kell öntenünk a szívünket Isten előtt, ami egy másik kifejezés arra, hogy az imádságainknak őszintének kell lenniük…
Az őszinte imádság igaz és hiteles.
John Bunyan nagyra becsült megfogalmazásának egy része az imádságról így szól: “az imádság őszinte, érzékeny, gyengéd kiöntése a szívnek vagy léleknek Isten felé, Krisztuson keresztül…”
Első pillantásra ez könnyűnek tűnhet. de ha megvizsgáljuk az imáinkat, fogadok, hogy rájönnénk, hogy nem mindig “öntjük ki a szívünket”. Helyette sokszor visszafolytjuk és elhallgatunk dolgokat, mellébeszélünk, tétovázunk és nincs bennünk szenvedély.
Emlékeznünk kell rá, hogy Isten ismeri az életünket, körülményeinket, vágyainkat és a bukásainkat, sokkal mélyebben, mint mi magunk. Őt semmi sem lepi meg.
Kiönteni a szívünket az Úrnak, felszabadító.
Azt jelenti, hogy megvalljuk a bűneinket és hiányosságainkat kifogások, mellébeszélés és kertelés nélkül. Ez azt jelenti, hogy őszintén elmondjuk Istennek, hogy mit gondolunk és érzünk, és mi a szívünk vágya. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy az imáink részletesebbek legyenek. Néha a szégyen könnyeiben, vagy fájdalomban vagy dicsőítő énekben végződik.
“Az őszinte imádságoknak megvan az a tulajdonsága, hogy közelebb vonnak minket az Úrhoz, aki leveszi a terheinket a vállunkról és betakar minket a vigasztalás köpenyével.”
Jézusra nézve,
Forrás: http://www.lovegodgreatly.com/prayingwithsincerity/
Fordította: Gyaraki Annabell
