Mikor Istennek megfogadsz valamit, ne halogasd ígéreted teljesítését! Add meg a fogadalmi ajándékot hamar, amit megígértél, mert ő nem kedveli az ostobákat, akik nem tartják meg ígéretüket! Inkább ne tégy fogadalmat, mint hogy ne teljesítsd, amit fogadtál!
Prédikátor könyve 5:4-5
Emlékszem egy vasárnapra, amikor énekeltünk egy éneket a gyülekezetben és amikor vége volt, nem is emlékeztem rá, hogy mit énekeltünk. Részt vettem az éneklésben, de a szívem nem volt benne. Az elmémet lefoglalták az azzal kapcsolatos gondolatok, hogy miket fogok csinálni amikor haza érünk majd. Egyáltalán nem volt ez dicsőítésnek nevezhető.
Mindig ott van annak a veszélye, hogy a dicsőítés egy értelmetlen tevékenységgé válik. Milyen gyakran történik az, hogy hallgatjuk az Istentiszteletet, de igazából nem hallunk egy szót sem belőle? A pásztor hangja, majdnemhogy álomba ringat minket.
A mai verseink Isten dicsőítésével kapcsolatosak. De ez nem csak a vasárnapi, gyülekezetben töltött időre utal. Salamon arról beszél nekünk, hogy vigyázzunk hogyan dicsőítünk, és ez magába foglalja a közösségi dicsőítést, az egyéni dicsőítést, a szavainkat Istenről és az ígéreteket amiket neki teszünk.
Emlékezz rá, hogy a dicsőítés valaminek jelentőséget tulajdonít és a keresztény ember számára ennek Istennek kell lennie. Ez az Ő dicsőítését jelenti azért, aki Ő maga, és azért, amit tett. Úgy kell élnünk az életünket, hogy Istent emeljük fel vele.
Vigyáznunk kell a szavainkkal
Isten neve szent és azok a dolgok is, amiket tesz. Tehát vigyáznunk kell az elhamarkodott, és meggondolatlan szavakkal Istennel kapcsolatban (Prédikátor 5:2). Néha ezt tesszük, amikor hangosan imádkozunk. Sokkal jobban tőrődünk azzal, hogy milyen hatást gyakorlunk a körülöttünk élőkre, minthogy figyeljünk arra, hogy épp Isten tróntermébe lépünk be, és Izráel Szentjével beszélünk.
Bevallom, hogy amikor másokkal imádkoztam, az imádságomat gyakoroltam magamban, ahelyett hogy imádkoztam volna azzal az emberrel, aki épp soron volt…csak mert nem akartam elhibázni a szavaimat, és nevetségessé válni.
„Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint azok, akik nem ismerik Istent, és azt hiszik, hogy akkor teljesül a kérésük, ha sokszor ismételgetik. Ne utánozzátok őket! Mennyei Atyátok jól tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.” Máté 6:7-8
Vigyáznunk kell azzal, hogy mit ígérünk
Voltál már olyan pánikban, hogy ígéretet tettél Istennek, amit aztán el is felejtettél? Vagy talán olyan érzelmi magaslaton voltál, hogy elhamarkodott ígéretet tettél Istennek? Biztos vagyok benne, hogy én is viselkedtem már így. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy tettem félelmemben is ígéreteket, vagy amikor nagyon szerettem volna valamit, és akkor is, amikor a bűnöm miatti bűntudatom a térdemre kényszerített.
Azok az ígéretek, melyek pillanatnyi felindulásból születnek, általában feledésbe merülnek és nem lesznek megtartva.
Ha Istennek a Mindenhatónak teszünk ígéretet, akkor minél hamarabb meg is kell tartanunk azt. Elsőbbséget kell, hogy élvezzen ez, amit kifogások nélkül megteszünk. Olyan jónak kell lennünk, mint a szavaink. 5 Mózes 23:21-23 elmondja nekünk, hogy ha nem tartjuk meg az ígéretünket, az valójában bűn, és olyan, mintha figyelmen kívül hagynánk Istent. Igazából jobb is, ha nem teszünk ígéretet.
„De ha már egyszer szabad akaratodból kimondtad a fogadalmat Istenünknek, az Örökkévalónak, akkor legyen is gondod rá, hogy teljesítsd!” 5 Mózes 23:23
De mindig van jó hír. Bár a dicsőítésünkkel tiszteletteljesebbnek kell lennünk (a gyülekezetben is, és azon kívül is), különösképpen a szavainkat és ígéreteinket illetően, az irgalom és kegyelem Istenéhez tartozunk. Krisztus kapta a büntetést minden megszegett ígéretért, és így tiszta lappal nézhetünk egy új nap elé, és vehetjük azt egy újabb lehetőségnek, hogy megdicsőítsük Istent a szavainkkal, és dicsérjük Őt – Aki hatalmas és szent -, úgy, ahogyan az Őhozzá méltó.
Jézusra nézve,
Jen
Negyedik Heti Kihívás: Ígéretet tenni Istennek egy súlyos és komoly kötelezettség. Milyen ígéreteket tettünk Istennek, amiket aztán elfelejtettünk megtartani? Bánjuk meg azokat a szavainkat, amiket elhamarkodottan mondtunk és határozzuk el, hogy komolyabban fogjuk venni Isten dolgait.
Negyedik Heti Megtanulandó Íge:
Fordította: Gyaraki Annabell
