„… aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól…”
Titusz 2:14
Újszülött kislányom kinyitotta szemeit, és csak nézett felfelé, rám. Pislogott miközben megpróbált hozzászokni a szobában levő fényhez. Én is pislogtam, és megpróbáltam visszafolytani könnyeimet, melyek egyre gyűltek a szememben.
Gyönyörű volt.
Picinyke.
Az enyém.
Anya lettem – egy fiatal anyuka. Hogy pontos legyek – 19 éves.
Másodéves főiskolás voltam akkor ősszel, és egyedülálló tinédzser anyaként aközött vívódtam, hogy elképzelhető-e hogy Isten szeret engem, és tulajdonképpen elhiszem-e, hogy Ő szeret engem.
A néhány hónappal azelőtti pozitív terhességi teszt egy sorozatnyi új dolgot váltott ki az életemben, ezek közül az egyik legerőteljesebb érzés a méltatlanságom volt. Nagyon elszúrtam. Csalódást okoztam azoknak az embereknek, akiket szeretek. Anya lesz belőlem az életem egy olyan szakaszában, amikor igazából fel kellett volna göngyölítenem a gyerekkoromat.
Többé nem lehetett azt mondani rólam, hogy „jó lány” vagyok.
És azon tűnődtem, néha hangosan is, hogy Isten szeret-e még engem.
A félelem egy kis sokkos állapottal, majd mázsás bűntudattal és temérdek bizonytalansággal keveredve meggyőzött arról, hogy nem vagyok szeretetre méltó, a megváltás elérhetetlen számomra, és teljesen kiestem Isten kegyelméből. Úgy éreztem magam, mintha eljutottam volna a világ végére, és ott lennék egyedül, a sötétben és a hidegben. Bár anyaságom első napjai alatt végig hittem, hogy Isten szeret engem, ám nem éreztem így.
De nyilván azokban a magányos, sötét és hideg pillanatokban nyúltam a Bibliámért és megerősítést kerestem arra, hogy Isten szeret engem. Egész életemben arra tanítottak, hogy higgyem, Ő szeret engem bármi történjen is. De szükségem volt valamiféle bizonyítékra. Szükségem volt egy emlékeztetőre, amibe belekapaszkodhatom, és elismételhetem újra és újra, hogy el ne felejtsem, vagy ne kételkedjem abban, hogy az Ő szeretete valóságos az életemben.
Találtam egy bíztató igeverset, és lejegyeztem magamnak egy papírlapra. Az egy igeversből aztán kettő, majd öt lett, és végül két oldalnyi Ige volt lejegyezve, amely emlékeztetett arra, hogy Isten szeret engem. Azokat a papírlapokat folyton magamnál hordtam – összehajtogatva akár a zsebemben, akár a kézitáskámban, vagy a hátizsákomban, miközben órákra mentem.
Nemrég eszembe jutottak azok a lapok, és előkotortam őket egy irattartó dobozból. Még mindig sértetlen állapotban voltak, bár a lapok megsárgultak az évek alatt. Emlékszem mennyire nehéz volt elfogadnom, hogy Isten szeret engem, amikor úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg.
De miközben engedtem, hogy Isten Igéje emlékeztessen az igazságra, eszembe juttatta azt, hogy Isten Önmagát adta értem, hogy megváltson minden gonosz cselekedetemtől.
A kisebbektől.
A nagyoktól.
Minden egyes rossztettől.
Ma már tudom, hogy függetlenül attól, hogy kezdő vagy haladó keresztények vagyunk, szükségünk van az Ő megváltó szetetetére minden egyes nap. De el kell fogadnunk a szeretetet és Krisztus áldozatának fényében kell járnunk. Néha ez azt jelentheti, hogy naponként apró dolgokban engedelmeskedve járunk Vele. Máskor jelentheti azt, hogy elfogadjuk az Ő szeretetét és bocsánatát, miközben keressük a helyreállás útját bűneink következményeiből.
Minden esetben Isten munkája a megszentelődést munkálja bennünk. Ő tanít minket miközben Vele járunk, és az Ő Igéjében az igazságot tanulmányozzuk (János 17:17), hogy mit jelent szentnek, az Ő céljaira elkülönítettnek, különválasztottnak lenni.
El kell döntenünk, hogy hisszük, az Ő megváltó munkája folyamatban van életünkben – bármilyen mélyre süllyedtünk volna is. És miközben elhisszük, és ráállunk erre hittel, Ő megváltoztat bennünket.
A hit viszont kulcsfontosságú.
Hidd el, hogy Isten szeret – mert Isten szeret. (Jeremiás 31:3)
Hidd el, hogy Isten megvált – mert Ő megteszi. (Galata 3:13)
Hidd el, hogy Isten véghezviszi a jó munkát benned – mert Ő meg tudja tenni. (Filippi 1:6)
Függetlenül attól, hogy mi történt a múltadban, vagy jelenleg éppen mivel kell szembenézned, hidd, hogy Isten kegyelme és könyörületessége soha nem szűnik meg. A kereszt megváltó munkája elérhető számodra és számomra minden egyes nap.
Évek teltek el, és az újszülött kislányból felnőtt nő lett, akinek saját családja van. Bár jól emlékszem tinédzserkorom küszködéseire, azok nem határozzák meg életemet – Isten megváltó munkája határozza meg. Az Ő jósága, jóindulata, kegyelme és el nem múló szeretete megpecsételték életemet. És kétség nélkül tudom, hogy Ő a megtörtséget szépséggé változtatja, mert láttam amikor ezt megtette értem.
Kutasd az igazságot Isten Igéjében! Dönts úgy, hogy elhiszed azt az érzéseid ellenére! Aztán menj, és élj úgy, mint aki valóban hiszi, hogy az Ő Igéje igaz!
Mindent Őérte:
Chrystal
Chrystal Hurst egy energikus, életkedvvel teli, nyitottlelkű nő, aki arra bátorítja a nőket, hogy teljes lehetőségükkel töltsék be hivatásukat Krisztusban. Chrystal határozottan hisz Isten igéretében a Jeremiás 29:11 szerint: „Mert én tudom mi a tervem veletek…”, és az a célja, hogy segítsen a keresztény nőknek elhinni ezt, és életükre vonatkoztatni ezt az igazságot.
Chrystal tehetséges író, előadó, és dicsőítő csoport vezető. Dr. Tony és Lois Evans legidősebb gyermekeként Isten Igéjének közelségében volt egész élete során. Az Oak Cliff Biblia Társulat tagjaként Chrystal édesanyjával együtt a női kör misszióját vezeti, és a nőket az Úrral való mélyebb kapcsolatra bátorítja. Chrystal édesapjával közösen írt könyve nemrég jelent meg, ugyanakkor blogot ír – Chrystal krónikái címmel – ahol a hittel kapcsolatos szívbemarkoló gondolatait és mindennapi tapasztalatait osztja meg.
Legfontosabb elfoglaltságai: odaadó feleség, öt gyermek otthonoktató édesanyja, ezenkívül a Hurst háztartás „vezérigazgatója”. Férjével és családjával egy kisvárosban élnek Dallas, Texas közelében.
Fordította: Vasadi Dubován Judith
Forrás: http://lovegodgreatly.com/his-redeeming-work/
