„…hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban dicsekedjék.” (1 Korinthus 1:31)
Testvéreim, gondoljatok arra, hogy mik voltatok akkor, amikor Isten elhívott titeket. Közületek nem sokan minősültek bölcsnek emberi mérce szerint – sem befolyásosnak, vagy nemesnek. De Isten a világ szemében bolondokat választotta ahhoz, hogy megszégyenítse a bölcseket. Isten az alacsony rangú, és kevéssé méltányolt dolgokat választotta ki; azokat, amik semmik, hogy semmivé tegye a valamiket, és hogy senki se dicsekedjen előtte. Őáltala lehetünk Jézus Krisztusban, akit Isten bölcsességgé, igazsággá, szentséggé, és váltsággá tett értünk. Azért, hogy, ahogyan az meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban dicsekedjék. – 1 Korinthus 1:26-31
Egy olyan vasárnap reggel történt.
Mindannyian ismerjük ezeket a bizonyos reggeleket.
Túl későn keltünk föl, így mind a hatunknak rekordidő alatt kellett megfürdeni (ha szerencséd van, akkor sikerül az elsők között a fürdőszobába kerülnöd, és még jut melegvíz), majd az utolsó pillanatban kellett visszaküldenem az egyik fiamat, hogy cseréljen nadrágot; ki kellett békítenem a veszekedő testvéreket, és el kellett döntenem, hogy melyik szegény gyerek ül a kisbusz gyűlölt leghátsó ülésére – végül pedig pontosan akkor slisszantunk be az utolsó sorba, amikor a zene megszólalt. Az előttünk elterülő tömött sorokra néztem.
Hogy képesek ezek az emberek hétről hétre úgy kinézni, mint akiknek minden rendben megy?
A barátnőm a templom túloldaláról rámmosolygott, és integetett, úgyhogy elővettem a legjobb „imaházi mosolyomat”, amit csak képes voltam kipréselni magamból miközben izzadtságcseppek gyöngyöztek a hátamon. Elkeseredetten próbáltam felkészíteni a szívemet a dicsőítésre miközben a zongora hangjai felcsendültek. Annyira szerettem volna mindent összeszedni, és a legjobbat adni Jézusnak! De csak a türelmetlenségre, a haragra, és a durva szavakra tudtam gondolni, amelyek elrabolták a reggelünket.
Az imaházba vezető tizenötperces út alázatra késztetett minket. Bocsánatot kértünk egymástól, és megbocsátottunk. De ahogy ott ültünk a sorban, legszebb vasárnapi öltözetünkben, úgy téve, mintha mi sem történt volna, úgy éreztem magam, mint egy csaló.
Ember, mi aztán töröttek vagyunk!
Az 1 Korinthus 11-nél felütve a Bibliát a diakónusok elindultak, hogy körbeadják a kenyeret és a bort. Uram, úrvacsora… pont ma?! Azonnal annyira méltatlannak éreztem magam!
Bolondnak.
Gyengének.
Alávalónak.
Töröttnek.
Büszke voltam, és azt szerettem volna, ha úgy vonulunk végig a családommal a sorok között, mintha összeszedett emberek lennénk. Erős akartam lenni, nem pedig gyenge. Letisztult akartam lenni, nem pedig szétesett. Úgy akartam arra a vasárnap délelőttre tekinteni – és igazából minden egyes napra –, hogy elégedett vagyok magammal, és azzal, amit elértem. De az imaház nem egy tökéletes hely tökéletes emberek számára.
Sőt, pont az ellenkezője.
Ez egy hely a betegeknek, ahová eljöhetnek, és reményt találhatnak – nem a saját bölcsességük, pozíciójuk vagy teljesítményük miatt, hanem Jézus személyében és munkájában.
Ez az a hely, ahol az Ő lényének igazsága győz a hibáink és gyengeségeink felett; ahol imádhatjuk Őt megbocsátásának mélységéért, és kegyelmének megújulásáért.
Ez az a hely, ahol szeretettel fogadják az összetört embereket, és ahol a megfáradtak megpihenhetnek; ahol az Ő bölcsessége felülkerekedik a szívünk keménységén és a világ zaján.
Ez az a hely, ahol erőnk végéhez érve leborulhatunk a kereszt lábához, megalázva Jézus áldozata, és lenyűgözve az Ő átformáló hatalma által.
Ez az a hely, ahol feltöltekezhetünk, hogy utána kimenjünk ebbe az elveszett világba, és kijelenthetjük, hogy nem mi, hanem Ő volt az, aki átformált minket.
Bölccsé.
Erőssé.
Méltóvá.
Teljessé.
Ez a Krisztus. Halleluja, mert ezt teszi velünk a Krisztus!
De általa a Krisztus Jézusban vagytok, ezért ha valaki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék…
Az Ő lábainál,
Whitney
Beszéljük meg!:
Mely területen kísértés a számodra, hogy magaddal büszkélkedj, ne pedig az Úrral? Hol hív téged arra Isten, hogy Pálhoz hasonlóan állj ki, és dicsérd Őt?
Fordította: Szabó Anna
