Harmadik hete kezdem írásomat ezekkel a mondatokkal:
A Messiás származási jegyzékében – zsidó családfák általános rendjétől eltérően – szerepel öt női név. De még milyen öt nőé… Három közülük pogány nép szülötte, a két zsidóasszony közül az egyik pedig, még évezredek távlatában is olyan „stigma” viselője, ami kizárja, hogy a családfában saját nevén szerepelhessen. Csak a stigma jelzi, kire gondol a leíró.
Ma egy olyan asszonyhoz fűződő gondolataimról írok, aki egészen más kötődéseket váltott ki bennem, mint a családfa eddigi szereplői. Ő is pogánynak született, de számomra Ruth személye már gyermekkorom óta az „aranyos, jó kislány” fogalmát testesíti meg. Szeretem a történetét, akár elolvasni, akár elmondani gyermektanítóként, de Francine Rivers Unshaken (Rendíthetetlenül) című kisregénye nélkül biztosan nem vált volna azzá a csodált nővé, amilyennek most látom.
Ruth valóban a rendíthetetlen hűség és rendíthetetlen szelídség megtestesítője. Nevének jelentése: társ, barát. Eszembe jut néhány olyan lány/asszony, akikkel az életem során ismeretségbe kerülve hasonló érzések ültek a szívemre. Lehetett bármilyen sorsuk, szelídek és elfogadók maradtak. Olyanok, akiknek mindig helyén a szívük, az eszük, nincsenek hisztis dühkitöréseik, (vagy csak nem engedik szabadjára, ha ilyen indulatok lepik el őket), akikről környezetük nem feltétlen tudja, hogy premens szindrómával küzdenek, migrénre ébredtek, kialvatlanok nyűgös kicsinyük, vagy ápolásra szoruló idős szüleik miatt… Mindig kicsit irigyeltem őket ezért, mert hogy alapból ilyen „jók”, de egyben dühített is ez a megadó szelídség és minden rátartiság nélküli méltóság. Én nem vagyok ilyen… Ruth karaktere egy elérhetetlen minta volt nekem mindig is!
Ahogy viszont korosodom, és ebből adódóan új szerepek jönnek el az életemben, egyre inkább feltűnik Ruth történetének egyik kulcsfigurája, aki egy másik asszony, az anyós. Nekem is van anyósom! Sőt! Az élet kiszámíthatatlanságából eredően kettő is van! Első anyósommal – fia távozását követően – lassan megfakult a kapcsolatunk, (na, ugye, hogy nem vagyok olyan, mint Ruth), de tudom és tudtam mindig, hogy szeret és elfogad. Ennek sok-sok módon adta jelét. Második anyósom – bátran mondhatom – kicsit anyám helyett anyám is lett, hisz mire odajutottam, hogy a menye legyek, édesanyánk már nem élt… És bármilyen bonyolult is volt élet, befogadott második fia feleségeként engem, a 3 apró gyermekes özvegyet. Sosem kérdőjelezte meg fia választását! Sokszor fogta pártomat, ha fia nem úgy reagált, mint azt ő szerette volna… Elfogadóan szerette, segítette a kis jövevényeket is, akik a „menyem” című csomag részei voltak! Számomra példaértékű ő és a szívem fohásza évtizedek óta az, hogy bárcsak én is szerető szívű, elfogadó anyós tudnék lenni. Azóta én is anyós lettem, bár – úgy hiszem – a neheze még hátra van, hisz menyem még nincs, a két vőmet pedig nagyon könnyű szeretni!
Ó, Naomi (bizonyos fordítások szerint Noémi)! Milyen anyós lehetett Naomi, hogy megözvegyült menye a vele maradást választotta? Hogy Ruth mindent, de mindent hátrahagyott! Érte! Egy anyósért! Sőt! Elmondta neki a világ legeslegszebb fogadalmát, amit – azóta – szerelmespárok milliói „csépelnek el”…
Nyilvánvaló, hogy ennek az anyós-meny kapcsolatnak nem emberszabású a titka! Hanem megint ugyanaz a kegyelem ragyog fel, amiről az egész családfa szól. Ruth szívét nem pusztán egy idősebb asszony, támogató, együtt érző szeretete fogta meg. Az kevés lett volna ilyen mélységű fogadalomhoz!
Ami pedig a legizgalmasabb és leghihetetlenebb ebben a szép történetben – kedvenc íróm lassú szép szerelmes történetet is fogalmazott bele – ahogy a szálakat végül Isten összehúzza. Bár a Biblia nem beszél róla, de vajon miért ne lehetett volna így? Meg különben is – már említettem, ugye? – szeretem a romantikát!
Ki más lehetett volna elfogadóbb – Izráel földjén – egy moábita özvegyasszonnyal, mint Boáz, a jerikói prostituáltból lett, Istenfélő Ráháb fia? Úgy gondolom, Boáznak tudnia kellet, hogyan találkozott édesanyja az Élő Istennel! „Unshaken” – nekem ezt jelenti: szilárdan!
A hűséges, engedelmes, szilárd jellemű Ruth, sorsa legnagyobb lehetőségét kapta meg az Élet Urától! A gazdag újrakezdés lehetőségét, egy eltört, fájdalmas, nélkülöző élet után! A bátor és szilárd Boáz boldog feleségeként, a kis Obed édesanyjaként, a Messiás családfájának harmadik nő tagjaként! Jó lesz majd vele is találkozni a Mennyben! Szerintem fogunk tudni miről beszélgetni…
Írta: Gőblné Meláth Szilvia
