“Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam mindazt az elfoglaltságot, amit Isten adott az emberek fiainak, hogy fáradozzanak.Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, de úgy, hogy elejétől a végéig nem foghatják föl mindazt, amit Isten cselekszik. Fölismertem, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendjen, és jót tegyen egész élete során. De még az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik és iszik, és jól él fáradságos munkájából. Tudom, hogy amit Isten cselekszik, az örökké megáll, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni. Isten azért cselekszi ezt így, hogy féljék őt. Ami most történik, már régtől megvan, és ami következik, az is már régen megvolt; és Isten visszahozza, ami elmúlt.”
Prédikátor 3:9-15 (Revideált Károli fordítás)
Gyertek velem barátaim, nézzük meg mit helyezett Isten a szívünkbe!
Szeretem azt a kifejezést, hogy “az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte”. Ez arról beszél nekem, hogy többre vagyok elhívva, mint ami itt a Földön van. (11. Vers)
Ahogyan erről C.S. Lewis ír, mélyen megérinti a szívemet. Ezt mondja: “Ha olyan vágyat találok magamban, amelyet semmilyen e világi tapasztalat nem tud kielégíteni, akkor az a legvalószínûbb magyarázat, hogy egy másik világ számára vagyok teremtve.”
Igen. Igen. Igen.
Nem tudom veled hogy van, de az én szívem rádobban erre az igazságra, amikor érzem azt a nagy vágyódást valami…többre.
Salamon erről beszélt eddig is a Prédikátor könyvében, nem? Valami többre vágyik és bármit is talál, az kicsit sem elégíti meg.
És bár szeretem ezt a kifejezést, hogy az örökkévalóság a szívembe van helyezve, lehet bármi reményem a mostani helyzetre – a “még nem vagyok ott” idejére? Amikor ezeket a verseket nézzük, megtaláljuk a választ – a harsogó igent. Igen, ott lesz bennünk az a vágyakozás az eljövendő életünkre a Mennyben, ami azzal az ígérettel vár, hogy nem lesz több szenvedés, vagy fájdalom, hanem csak egy mély megelégedettség – de van egy hatalmas Isten, aki be tudja tölteni a szívünket itt és most.
Emlékeztet minket a szerző, hogy Isten szent, és mindig mindent a megfelelő időben cselekszik, és ezt még nézni is gyönyörűség. (11. Vers)
Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. (14. Vers)
És az ember élvezheti az összes nagyszerű áldást, amivel Isten azért ajándékozta meg, mert azok mindenekelőtt TŐLE jövő ajándékok. (13. Vers)
Tehát hogyan történik ez gyakorlatilag a mindennapi életünkben? Hogyan kezeljük azt, amit tanulunk, és olvasunk, és hogyan alkalmazzuk azt a mára?
- Dicsérjük Istent a szentsége miatt. Vegyük le a szemünket magunkról, és a körülményeinkről (terheinkről) és fordítsuk felé a tekintetünket, mert bízunk abban, hogy neki van egy terve. Lehet, hogy nem értjük a tervét, de csak tudni azt, hogy Ő az időn kívül áll, a mi életünkön kívül és a stresszen kívül is áll, olyan nyugalmat adhat nekünk, ami minden értelmet felül halad.
- Köszönjük meg neki amit tesz az életünkben, és különösen azokat az időket, amikor próbálkozunk és próbálkozunk, hogy találjunk valamit, ami megelégít minket, és mégsem leljük meg. Köszönjük meg neki azokat az időket, mert azok ajándékok. A keresésünk közben rájövünk, hogy az egyetlen dolog, ami tényleg megelégíthet minket, az Isten maga. Semmi más nem tölti be azt a szükséget. Semmi más nem enyhíti azt a fájdalmat. Csak Ő.
- Értékeljük azokat az ajándékokat és áldásokat, amiket Ő adott nekünk. Nem nézünk körül más ajándékok és áldások között, azt kívánva, bárcsak azokat kaptuk volna – arra nézünk, amit Ő adott nekünk, és úgy döntünk, hogy azt mondjuk, az elég nekünk
Istenünk Atyánk, megköszönjük neked ma a Te Szavadat, ami élő és ható. Köszönjük azt, ahogyan szólsz hozzánk, mialatt tanulmányozzuk kis részenként a te Szent Szavad. Köszönjük az igazságokat, amiket szólsz az életünkben azon keresztül. Köszönjük a te örökkévaló tervedet, amit teszel az életünkben, és az áldásokat és ajándékokat amit adtál mindegyikőnknek. Köszönjük, hogy belehelyezted az örökkévalóságot a szívünkbe, és azt, hogy megelégíted a lelkünket. Szeretünk Urunk. Ámen.
Beszélgessünk: Te hogy állsz ezzel? Oszd meg velünk a hozzászólásoknál, hogy mi tanultál a mai napon!
Ugandából Szeretettel,
Joy
Harmadik Heti Kihívás: Ezen a héten tölts csendességet Istennel, és tedd a következőket: 1. Áldd Őt a szentségéért. 2. Köszönd meg neki azt, amit tesz az életedben. 3. Értékeld azokat az ajándékokat és áldásokat, amiket Ő adott neked.
Harmadik Heti Megtanulandó Ige:
Fordította: Gyaraki Annabell
