Múlt héten a következő gondolatokkal kezdtem elmélkedésemet:
A Messiás származási jegyzékében – zsidó családfák általános rendjétől eltérően – szerepel öt női név. De még milyen öt nőé… Három közülük pogány nép szülötte, a két zsidóasszony közül az egyik pedig, még évezredek távlatában is olyan „stigma” viselője, ami kizárja, hogy a családfában saját nevén szerepelhessen. Csak a stigma jelzi, kire gondol a leíró.
Ebben a rendkívüli családfában a második nő sem átlagos! „Az a fajta”, akire – könnyen lehet, hogy még pogány népének férjes asszonyai is – megvetően tekintettek. Helyenként viszont esetleg irigykedtek is, amiatt a bizonyos szabadság miatt, amiben élt. Ráhábról mindenki tudta, mi a mestersége és eszerint is bántak vele. Minden bizonnyal nem tekintették átlagos személynek! Ráháb előjogokkal, önállósággal és pénzzel rendelkezett. Ráháb titkokat tudott… Eszes volt, meg bátor is, szinte a vakmerőségig. Mégis… legyünk őszinték! Melyikünk barátkozna szívesen egy prostituálttal? Az olyan „ciki”! Legalábbis én így gondolkodtam! Jó, jó! Van a széles baráti körünkben pár olyan nő, akik nem élnek valami „megszentelt” családi életet, de azért az mégiscsak más, mint ha valaki az „ősi mesterséget” űzi…
Ó, ítélkezés! Milyen könnyen és gyorsan megy nekem! Mennyire hamar beskatulyázom azokat, akiknek más az értékrendje, vagy a sorsa! Milyen jó azért, hogy az a halk és szelíd hang hirtelen eszembe juttatja az igazságokat: „…Jézus fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (János 8,7.) „Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” (Máté 7,3.) „ Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lukács 12,48.) Ezek a halk, de szilárd szavak nem bunkósbotként hatnak rám, hanem mint gyermekkoromban szüleim nézése, ha helytelenkedtem. Kicsit feddő, mégis szeretetteljes nézés volt, ami emlékeztetett a tanultakra és azt sugallta: „Gyermekem! De hiszen te tudod, mi a helyes! Miért nem a szerint jársz?”
Amikor Francine Rivers Unashamed (magyar címe: Szégyen nélkül) című novelláját olvasva ismét a Bibliámért nyúltam és kutatni kezdtem a Krónikák könyvét, döbbenten tátottam el a számat: vajon igaz lehet? A „parázna Ráháb” csakugyan Dávid király ük-nagyikája lenne? Az „Isten szíve szerint való férfié”???? Már megint ez az érthetetlen kegyelem! Istennek ennyire, de ennyire nem számít, ki milyen „illusztris” családtag? Beenged a saját Fia földi rokonai közé egy prostituáltat, ha az hozzá fordul hittel? Csak állok, és megint sírnom kell: Micsoda szeretet! Milyen újrakezdési lehetőségek! Milyen sorsok! És engem is ugyanígy, ugyanennyire (nem, engem egy kicsit még jobban 8-)) szeret ugyanez az Isten! Az én töredelmességemet is észreveszi! Hitem nyomán nekem is megkegyelmez a „harag napján”! Az a vérvörös fonal, mely a kereszttől indul, nekem is a menekülés egyetlen útját hozta!
A szívem most már ujjongva énekel: „Ó érthetetlen kegyelem, Mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált! ”
Én magamnak úgy fordítottam a Ráhábról szóló Francine Rivers novella címét: Fesztelenül (szó szerint szégyentelenül-nek is lehetne fordítani, de a szónak negatív a köznyelvi kicsengése). Ez a szó itt – csakúgy, mint Támár regényében – egy háttérben lévő férfire is utal. Név szerint Szalmá ez a férfi, (vagy Szálmá, netán Szalma, Salmon stb. – fordítása válogatja – de olyan fordítást nem találtam, ahol Salamon a neve, ahogyan azt a magyar fordításban olvashatjuk), aki hősi zsidó honfoglalóként nem szégyellt feleségül venni egy pogány prostituáltat… Nagyon tetszik a regényben az a fordulat – aminek nyomát ugyan nem találtam a Szentírásban, de hihetően hangzik – (szeretem a romantikát!) – hogy tudniillik Szalmá egyike volt a követeknek Jerikóban, akiket Ráháb elbújtatott. És, hogy ugyancsak ő volt az, aki megígérte, a kirakott vörös fonal nyomán megkímélik Ráháb és családja életét, amikor Jerikót majd beveszi a választott nép. De miért ne lehetett volna így? Hiszen valahogyan csak találkoztak! Szalmá valahogy csak szerelemre gyúlt Ráháb iránt, aminek következményeiről viszont már bibliai tények írnak! Szalmá nyilván fesztelenül, minden szégyenkezés nélkül vitte sátrába a parázna Ráhábot! Elfogadta őt múltjával együtt, beemelte a családjába. Biztos, hogy nem érdekelte, ki mit gondol, vagy suttog róla! Benne nem támadt föl semmi ítélkezés, semmi fölhánytorgatás! Nyilván annak tudatosítása nélkül tette ezt Szalmá, hogy gondolt volna rá: így az ő felesége bele fog kerülni a messiási vonalba! Szalmá még nem olvasta ezt a hihetetlen családfát, mint ahogy a leszármazottai sem…
Ráhábot megtalálta az egy igaz Isten, Ráháb pedig megragadta azt a lehetőséget, amit ez a találkozás felkínált. Amely találkozásnak megjobbult – MEGIGAZULT! – élet lehet a következménye. Miért ne lett volna hát teljesen fölszabadult és fesztelen, boldog, és szégyen nélkül való lélek ő maga is és férje is! Majd ugyanilyen szülők, amikor elsőszülőtt kisfiúkat, Boázt karjukban tarthatták!
Isten Szava igaz! Itt is most is:
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, … akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Róma 8,1.)
Írta: Gőblné Meláth Szilvia
