„Maga az Örökkévaló megy előtted, veled lesz mindig, soha nem hagy cserben, sem el nem hagy.” (5 Mózes 31:8)
Számomra Mózes az egyik legkedvesebb bibliai szereplő. Olyan ember volt, aki rengeteg hibát követett el, akinek a gyengeségeit és hibáit mindenki láthatta, aki gyengének érezte magát, amikor erősnek kellett volna lennie, és aki nem érezte alkalmasnak magát akkor, amikor Isten elhívta.
Annyira tudok azonosulni vele! Jóval többször rontottam el a dolgokat, mint azt be szeretném vallani. Engedtem a félelemnek, hogy megnyomorítson, hogy visszatartson, és hogy több álmatlan éjszakát okozzon nekem, mint egy újszülött.
És a gyengeség… Te jó ég!
Mindig azért imádkozom Istennek, hogy adjon egy „Áront” az életembe. Valaki, aki nálam sokkal jobban beszél. Valaki, aki fel tud szólalni az érdekemben. Ugyanis, ha teljesen őszinte akarok lenni veletek, mostanában egyáltalán nem érzem azt, hogy megvan bennem az, ami ennek a szolgálatnak a vezetéséhez kell.
Mózes dadogott, én pedig olyan sokszor beszélek össze-vissza, hogy inkább meg sem osztom.
Mózesnek beszédzavara volt, én pedig tanulási nehézségekkel küzdöttem; ezeknek köszönhetően pedig mind a ketten valaki mást szeretnénk az előtérbe tolni magunk helyett. Bárcsak elbújhatnánk, hogy mások ne lássák a fogyatékosságainkat olyan közelről!
És mégis, a gyengeségünk és összetörtségünk ellenére Isten minket választott arra, hogy használjon… és Téged is, drága barátom.
A mai versben Mózest már az élete végén látjuk. Addigra már megtanulta, hogyan járjon Istennel az élet szép pillanatain és buktatóin keresztül is, és első kézből megtapasztalta, hogy ISTEN SOHA NEM HAGY CSERBEN.
Amikor Mózes gyenge volt, Isten megerősítette.
Amikor Mózes gyáva volt, Isten bátorrá tette.
Elképesztő látni azt, hogy mennyire más az a Mózes, akit Isten elhívott ahhoz a Mózeshez képest, aki az élete végén jár – negyven szorosan Isten oldalán eltöltött év után.
Mózes az Istennel való szoros kapcsolatának köszönhette, hogy képes volt Izráel népét –köztük elsősorban Józsuét – bátorítani, arra hívva őket, hogy erősek és bátrak legyenek. Hogyan? Úgy, hogy Istennel töltenek időt, bíznak Benne, és ráállnak az Ő Igéjére, vagyis elhiszik, hogy amit Isten megígér, azt meg is cselekszi. Mózes megtanulta, hogy hogyan legyen erős és bátor azáltal, hogy bízott Istenben, valamint újra és újra megfigyelte Őt, ahogyan az életében munkálkodik.
Mózes volt az, aki látta Istent szétválasztani a Vörös-tengert és lehetővé tenni Izrael számára, hogy száraz lábbal keljenek át rajta.
Mózes volt az, aki látta, ahogyan Isten megítéli Egyiptom népét az engedetlenségükért és az izraeliek fogságban tartásáért.
Isten hűsége volt az a dolog Mózes életében, amelynek köszönhetően ő képes volt szólni a következő nemzedékhez és azt mondani: „Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek! A ti Istenetek előttetek jár, csakúgy, ahogyan velem tette!”
És ma pont erre van szükségünk!
Szükségünk van idősebb hölgyekre, akik reményt adnak a fiatalabb nemzedékeknek azt mondva: „Legyetek erősek és bátrak!”
Szükségünk van arra, hogy halljuk olyan nők bizonyságtételét, akik Istennel jártak, és megtapasztalták az Ő hűségét az életükben – olyan nőkére, akik nem csak tudják, mit jelent Mózes parancsa az 5 Mózes 31-ben, hanem meg is tapasztalták azt!
Szükségünk van olyan nők bizonyságtételére, akiknek az életében viharok voltak, és akik bizonyságul szolgálnak, hogy Mózes szavai igazak: Jézus egy pillanatra sem hagyná őket magukra, hogy egyedül küzdjenek meg az élet viharaival.
Azt kérdezem tőled ma: Lennél-e „Mózes” a következő nemzedékek számára? Leszel-e erős és bátor azáltal, hogy megosztod másokkal, hogyan munkálkodott a te szívedben Isten hűsége? Megosztod-e a mai „Józsuékkal”, hogyan mutatta meg hűségét irántad Isten, és hogy az Ő szava igaz?
Micsoda szükségünk van több történetre Isten hűségéről! Muszáj lenne hallanunk bizonyságtételeket arról, hogy Isten Szava nem csupán a Bibliában igaz, hanem ma is. Nem szabad elfeledkeznünk a hűségéről sem a múltban, sem pedig a jelenben.
Mózes arra kér minket, hogy legyünk erősek és bátrak akármilyen csatával is kell szembenéznünk. Akármilyen földre is küld minket az Atya, nem szabad félnünk! A mi Istenünk velünk van. Legyünk együtt erősek és bátrak!
Beszéljük meg!:
Kérlek, ma osszatok meg történeteket arról, hogy hogyan tanultatok meg az Istennel való járás közben erősen és bátran viselkedni! Oszd meg, hogyan volt jelen Isten az életed viharaiban, és hogyan tanultál meg bátor lenni! Szükségünk van arra, hogy hallasd a hangod és elmondd a bizonyságtételt, amelyet Isten adott neked!
Szeressétek nagyon Istent!
Angela
Fordította: Szabó Anna
Forrás: http://lovegodgreatly.com/be-strong-courageous/
