Olvasd el: Efézus 2:1-3, 12
IMÁK: Efézus 2: 12
Az Isten nélkül élő ember egy rémísztő, ijesztő teremtmény. Krisztus nélkül lázadók, engedetlenek, öncélúak, önzőek, halottak és reménytelenek vagyunk, akik saját bűneinkben fuldokolunk. Bárkit és bármit dicsőítünk Istenen kívül. Márpedig Jézus Krisztus az egyedüli módja annak, hogy Istennel megbékéljünk. A bűn valóságától megszilárdult szív valószínűleg elutasítja az isteni és szent megbocsátást, mely ingyen áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megtisztítson minket. De Krisztussal minden újjá tehető. Őmiatta új reményünk van.
Életed mely területein érzed magad reménytelennek és magányosnak? Tárd ki a szíved Isten jelenlétének és kutasd Őt hevesen. Ebben az elbukott világban kivéve akkor tapasztalhatjuk meg a valódi reményt, ha megismerjük az Urat, aki önzetlenül adja azt saját fia, Jézus Krisztus által.
Uram Atyám, köszönöm, hogy önként nyújtod az életet, a fényt és reményt, mely Benned lakozik. Ha bármikor egy reménytelen helyzetben találom magam, emlékeztess, hogy Feléd emeljem tekintetem. Emlékeztess arra, hogy a Te irgalmad, a Te szereteted és a Te kegyelmed mindig szabadon hozzáférhető egy végtelen készletben, mely sohasem fogy el. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Napi kérdésünk: Milyen „jó cselekedeteket” hajtasz végre azért, hogy megpróbálj vezekelni a bűnökért az életedben?
